Voodoo

Népszerűség: 352 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Felhők az Éden felett

Megérkeztél, s veled a tavasz is eljött végre,
amikor a Nap mennyei fénye átragyogott
a havas fenyők között, a tél máris elköszönt,
úgy telt el a nyár, akár egy karibi karnevál,
abban az évben csodás volt az ősz, a tóvidék
összes fája színes báli ruhába öltözött.

Tovább...

Mint a pillangók álma

Rövid az élet, elröppen, mint a pillangók álma,
talán álmodnom kellene végre valami szépet,
rohannak az évek, de ma is várok egy csodára,
reggelenként új sorszámot tépek, estig remélek,
s belesúgom vágyam a ködös, őszi éjszakába.

Tovább...

Analóg gondolatok egy digitális korban

Már nem is tudom, hogy mi a valódi körülöttem,
kóbor lovagként botorkálok egy hi-tech világban,
látva, hová tartanak a dolgok, és honnan jöttem,
elaludnék, s felébrednék Don Quijote korában,
lehetnék a Vígképű Lovag (a Búsképű foglalt),
vagy koldus, (aki egyébként királyfi) álruhában,
átöltöznék, és megjönnék fehér lovon, miközben
szép Dulcineám epedve sóhajtozna utánam....

Tovább...

Megmászni a hegyet

Per salire la montagna

Mielőtt a múltam s jövőm elveszett,
Még nem cipeltem súlyt a lábamon,
Megmásztam veled a szemközti hegyet,
Gyönyörködtünk a mesés tájakon.

Tovább...

Déjà Voo-Doo

Gyanúsan méregetsz, és ellöksz magadtól,
miközben kinyújtod felém kezed,
átölelsz és elrohansz, de két perc múlva
újra hallom közelgő léptedet,
olyan érzés, mintha filmet néznék, és én
játszanám az egyik főszerepet,
ismerős minden filmkocka, megtörtént már,
lepergett minden egyes jelenet.

Tovább...

A távolság és az üveggolyó

Ha meghallasz egy réges-régi számot,
dallama magába szippant lassan,
elrepít, hogy álmodd egykori álmod,
még álmodban is dúdolod halkan.

Tovább...

Egyszer lesz, hol nem lesz

Új életem hajnalán talán majd Párizsban járok,
illatával, színeivel festek friss reményt,
megmászom az Eiffel-t is, és körbenézek, várok,
míg az Öreg Hölgy felébred, s kinyitja szemét,
könnyű búcsút intek a Múltnak, üdvözlöm a Jövőt,
boldogan sétálok fel s alá a Champs-Elysees-n,
pontban délben megállok majd a Notre Dame előtt,
ha megjössz, az összes harangja neked zenél.

Tovább...

Képzeld azt

Képzeld, hogy hajód elveszett a viharban,
és most sodródsz az árral a nyílt tengeren,
egy mentőcsónakban ülsz, és a helyzeted
nem túl rózsás, persze nem is reménytelen,
képzeld, hogy mielőtt még kétségbe esnél,
csónakod partot ér egy apró szigeten,
ez a csodás hely csak miattad volt eddig
lakatlan, és most édenné vált hirtelen...

Tovább...

Szigetem keresem, tőlünk lakatlan

Hét tengeren is túl, egy apró szigeten,
Isten kék ege alatt, a makulátlan
napsütésben százféle gyümölcs megterem,
partjának homokja akár a lágy selyem,
itt egyszerre érezheted magad a vad
Zanzibárban, és a nyugodt Seychelles-en.

Tovább...

Előttem a Nap, mögöttem a Hold

Precíz világomban pár csavar meglazult,
halálos veszélyt jelentenek az álmok,
nyugodt estéimről leolvadt a glazúr,
a Hold is egyre fakul, bármit csinálok,
Dorothy elfáradt, Bádogember rég kinyúlt,
a Sárgaköves Út helyett sárban mászok,
feneketlen mocsárként vesz körbe a múlt,
elnyel, lehúz a mélybe, ha nem vigyázok.

Tovább...

A rakpart szürke kövén

Álmomban három perc alatt suhanok át
Európa felett, s máris hazaérek,
általában a Nappal együtt érkezem,
éppen kialszanak az utcai fények,
már járnak a villamosok, trolik, buszok,
de nem dudálnak, nem sírnak fel a fékek,
őrzik a csendet, míg a város felébred.

Tovább...

Nyakadon maradt a csend?

Talán szívesen gondolsz arra a percre,
mikor először nézett a szemedbe,
és azt gondoltad, örökké megtartanád,
ritkán bíztad magad a véletlenre,
de mellette nem hallgattál az eszedre,
szíved szíve ütemére kalapált.

Tovább...

Aranyhalak egy kristályvízű tóban

Une petite chanson (d`amour)

Már kopottra álmodott álom minden éj,
amikor a karomban aludtál el,
és minden reggel, mikor velem ébredtél,
sosem hittem volna, hogy képes leszek
valakit egyszer ennyire szeretni még...

Tovább...

Nyáresti dallam

gyertyafénynél, halkan...

Lassan elsorvadok a társas magányban,
Szindbád-lelkem hiába lázad és készül
útra minden nap újra, hiába minden,
már régóta csak álmomban kalandozom,
nem mintha bárki, bármi máshová húzna,
de azért elég furcsa, hogy mostanában
a zongorámhoz fűződik az egyetlen
említésre méltó érzelmi viszonyom...

Tovább...

Még néhány réteg

Clair de Lune

A tél távoli még, attól nem is félek,
és ideje lenne, hogy végre éljek,
a hirtelen jött meleg mégis megzavar,
mások napoznak, én az égre nézek,
és azt lesem, mikor jön újabb zivatar,
pedig örülnöm kell a napsütésnek,
mert elszalad a nyár, és az őszi avar
nemsokára mindent újra betakar.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ