Volper Annamária
A csend tengerhangú.
Pont olyan,
Mint amikor belehallgatsz
Egy kagylóba.
Valóság...
A tükrök élén
Jégtánc...
Talán utolérnél?
A hegycsúcsról visszanéznél?
Furcsa játék az élet,
Kezdeted a véged.
Egy ponton minden ugyanaz,
Ahonnan elindulsz, afelé haladsz.
Nekem a karácsony nem egy nap,
amikor minden szebb, mint tegnap.
Nem egy ünnep, amikor halott fák
körül álszentként ölelkezünk, s
ígérjük, hogy a mostat megőrizzük.
Az idő betör,
Átszalad a falakon,
Átlépi a küszöböt,
Mindent birtokol.
Veled kezdődik az út,
Aminek sosincs és sosem volt vége,
Talán eleje sem volt,
Csak nem emlékszem.
Van-e durvább csatamező a léleknél?
Energiák viadala zajlik benne.
Úgy érzed, a szíved nehéz, fáj.
De az sosem...
Levelek zörögnek fölöttem
Távoli álmok alatt,
Mondanék valamit talán,
De szavam a torkomon akadt.
Ha a pillanat felhő lenne,
Ringatóznék rajta,
Mint a válladon
Csukott szemmel,
Szédülten,
Elvegyülve az örök időtlenségben.