Völgyi-Csík József
Amikor még legény voltam,
Tiszta vízzel locsolkodtam,
Virradóra szálltam lóra,
Így érkeztem kakasszóra.
Nem virradhat egy hajnal sem nélküle,
Reggelenként, mikor mellém szegődve
Szőrgombócként gurul át az udvaron,
Két szemében csillagot gyújt még a hold.
Kopott színpadon, emlékfoszlányok szőtte díszleten,
Cilinderes selyemköpenyben a bűvész megjelent.
Szép kedvesem, add a kezed,
Ne félj sosem, repülj velem.
Felhők felett vár a napsugár,
Repüljünk át minden éjszakát.
Almacsutka ringatózott,
Csöppnyi pont a nagy vízen.
Hullámhegyről-hullámvölgybe
Vitte az ár sebesen.
Karácsonyi díszbe öltözött a város.
Poros ruháját földre vetette.
Csillogó szemekkel intenek
Az ajándékokkal terhes üzletek.
csacsogások
Csitt!
Csapong a csend.
Csintalan csodák csipegetnek,
Csili-csala csókra cserélt csontokat.
"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."...
Hajnali ötkor
kiver az ágyból,
édes álmomból
a kegyetlen vekker.
Messze a reggel.
Ragyog az égen a hold,
körötte szétszórt csillagok.
Tombol a hold,
Robban a meteorit,
Szállnak az űrben a tűzkarikák.
Álltam margaréták között a réten.
Kerek, sárga fejük arcomra figyelt,
de én távoli hegycsúcsokra néztem,
nem vettem észre, hogy a szépség itt van közel.