Virginás András

Született: 1960. július 14.

Népszerűség: 220 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Inkább a fehér

Két alapszínre osztom a világot,
legyen jó és rossz, két külön köteg,
nem is emlékszem, ki és mikor járt ott,
s mért vannak ma is benne a szögek!

Tovább...

Ma megáll az idő

Ma megáll az idő.
A pillanat egy helyben várakozik,
csak néz jobbra és balra,
de nem indul.

Tovább...

Remény, remény!

Remény, remény! Te nagy bűvész,
csak állsz az élet színpadán,
hol ember gondja ködbe vész,
s biztatod azt, ki rád talál.

Tovább...

A kuglibábu

Leütött bábu próbál lábra állni,
kit s mért döntenek, arra nincs szabály,
esélye sincs, a teke óriási,
nem állja útját semmi akadály.

Tovább...

Semmi pénzért

Hol késik Villon válasza?

Tisztában van vele Villon,
a légy a tejbe hogy kerül,
férfiak ruhája limlom,
a jó időbe rossz vegyül.

Tovább...

Késő esti csendkép

Az ég csendjét milyennek mondanád:
a magasban eget nyelő kéknek,
miből, ha este felszínt bontanál,
matt-vörösbe burkolnak a fények!

Tovább...

Ez most egy régi tél

Aszott szőlőfürtöt rohaszt a magány,
a hold fényénél szeme színe kék,
kopár faágak közt gubbaszt egy madár,
mozdulatlanná dermedt a vidék.

Tovább...

Készpénz

Sok itt a kérdés, a válasz oly kevés,
fölösleges a sok rákérdezés...

Tovább...

Késő esti lézengés

Gyúrom, az agyag ellenállna,
de elszántságomat látva,
enged az unszolásnak,
tűr, hogy véle bánjak.

Tovább...

Közjáték

Fentről "dühödt angyal dobolt,
Legszebb csikónk lábát törte,
Álmomban élő volt a holt."
Közjáték hangzott a Földre.

Tovább...

Bennünk lakik az Isten

Akarjuk vagy sem, az teljesen mindegy,
mindenkiben ott lakik az Isten,
ahogy magunktól egyre távolodunk,
szükségünk lesz, hogy Ő megőrizzen.

Tovább...

2019

Itt vagyok, lássatok!

Ott vagyok mindenhol,
vagyok a könnyfátyol
bárkinek bármikor,
mi mosolyt varázsol.

Tovább...

Üzen a csengő

Iskolámat az idő már benőtte,
az én osztályomban három sor pad állt,
a falon tábla, katedra előtte,
szinte eltakarva a magyartanárt.

Tovább...

Szavam hozzád száll, Anyám!

A szavam hozzád száll, Anyám,
A távolból köszönt téged,
Tudom, hogy gyötör a magány,
S nincs, hogy ennyivel beérjed.

Tovább...

Így fogok emlékezni rád, Anyám!

Lapos ködben a Hold alig látszik,
lábnyoma a lépcsőn zöld-mohás,
úgy nézem, hogy nem jut el a házig,
mi felvillan, tűnő látomás.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom