Virág Martina
Ma még itt vagyunk,
De holnap már elindulunk,
Ahogy telnek a percek,
Úgy múlnak el a diákévek.
Melegség járja át a szobát,
Mindenütt boldogság,
A gyerekek várják nagyon,
Mit fog rejteni a díszes doboz.
Hullik már a hó,
S vele jön a Télapó,
Szánjával bejárja a világot,
A gyerekeknek édességet adott.
Mit kívánhatnék a szülinapom napján,
Semmi olyan nem jut az eszembe,
Ami elfogadható lenne,
De az se biztos, hogy megkapnám.
Ketyeg az óra, múlik az idő,
Ez a nap is eljött,
Minden olyan csodálatos,
De valóra válik e kívánságom.
Piros tojást festettem,
Szalma közé rejtettem,
Vártam a locsolómra,
S egyben az udvarlómra.
Miért hazudom még mindig neked,
Miért törőm szét a szíved,
A szótlanság kést döf belém,
Elveszítem azt, ami az enyém.
Érzed, hogy megdobban a szív,
A szerelem hangja magához hív,
Semmi másra ne figyelj,
Mikor felbukkan a szerelem.
Mit kívánjak, mit kérhetek?
Ami nem lesz ellenemre,
Szépséget, nyakláncot, szeretetet,
Tűnődők az elmémben.
Februárban áll a bál,
Egy álarc díszeleg az ember arcán,
Mindenki mulatozásba kezd,
És találgatnak, ki milyen álarcot visel,
A farsang kezdetét veszi,
A gyerekek iskolájában is,
Az iskolát kidíszítik...
Kis apró léptek törték meg a csendet,
Csak egy kisfiú járkált körbe-körbe,
Nagyon várja már ajándékát,
Emiatt a fenyőfa előtt járkál.