Vipler András
Egy dal szól szívemben végtelen,
De a tartalma túl képtelen.
Üres ábránd, hiú remény,
Nem valóság, csak egy regény.
Éltem borús napjai végre koronát nyernek,
Ezek az órák szenvedéssel telnek,
Fáj minden érzés, rövid gondolat,
Mert kiderült, az egész csak fondorlat...
Utolsó szó jogán, s a kegyelem nevében
Töröljék éltem nyomát mások életében.
Utolsó szavam, utolsó tettem,
Elmondani mindenkinek, élni nem szerettem.