Violina

Violina

Született: 1991. október 8.

Népszerűség: 41 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A tinderen

Mióta a tinderen vagyok,
A hüvelykujjam sajog.
Balra húzok nyolcat tízből,
Kettőt meg jobbra viccből.

Tovább...

Megcsalt idő

Az erdő kacéran nyitja ágait,
Pillangók gyúlnak a Keleti pályaudvaron,
A csinos ősz rezegi törött szárnyait,
A hegedűt hangolja egy c-moll futamon.

Tovább...

Bárcsak

Szomorún várakoznak az évek,
s fáradt derékra hull a magány,
a nyár letűnt, a tél felébredt,
bent a lélek, kint a hó halovány.

Tovább...

Felidézlek

Eleredt reggelre a kék-eső,
ritmusa lett a vidéknek,
szivárványon távoli felhő,
ahogy némán felidézlek.

Tovább...

A gödör mélyén

Színtelen most a színe a világnak,
Vakká lett ragyogó, kék szemem,
S mint a víz a nyíló virágnak,
Hangodért államat fölszegem.

Tovább...

Én voltam

Ernyőd voltam, mikor hullott a zápor,
és kesztyűd, ha a tél jeget szitált,
és levegőd voltam, de hányszor...

Tovább...

Egy felhőn várakozva...

Szerelmet szórt a hold az égre,
Ami szétterült múlón, tökéletlenül.
Csillagok gyúlnak, s én felnézve
Egy réten állok védtelenül...

Tovább...

Harminc

Harminc éves vagyok,
S ha fiatalon halok,
Hát üsse kő...

Tovább...

Zenei

D-dúrban töri meg a csendet
Egy ezüst falevél.
Nem érzek hozzá kedvet,
Hogy itt legyél.

Tovább...

Lelkedig

Sötétlő kövér kör most a hold,
S a kezemben olvad a HB-s ceruza.
Az időhöz az óra hozzátold,
Majd szemét szótlanul behunyja.

Tovább...

Szemed leszek

Nézem a homlokra hulló ráncot,
Melyet az idő terített arcodra,
És ahogy látom a világot,
Látom, virrad élted alkonya.

Tovább...

Már nem hallod...

Ablakon túl ábránd villan,
Meleg és jóleső,
Kint az utcán jön és illan
A nyári záporeső.

Tovább...

Ellenvetés

Mint a hazugok ajkán százszor szép a szó,
Úgy mutattad körbe a tündöklő eget.
Úgy én voltam a tengeren, és süllyedt a hajó,
Hogy mindent megtennél,
Ha te Isten, hát halandó lennél...

Tovább...

Szunnyad a város

Szunnyad a város, halk zene hallik,
Csak én vagyok itt és a hold-sziluett,
A város hervad, a pék is még alszik,
Csendül a lelkem, búsló szonett.

Tovább...

1413

Ötödik kerék

Kezemet ringatta kezed, s az ősz a végére járt.
A szótlanság illata lágyan omlott reánk,
Belepirultam a csendbe...
S a remegő padon ülve
Hallgattam, ahogy ereimben a vér útja felgyorsul,
Figyeltem, ahogy minden virág körben egyszerre mozdul.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom