Vilhelem Margareta

Vilhelem Margareta

Népszerűség: 197 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Bojtos sapkás Télapó

Én láttam a Télapót
nagyon öreg volt,
fehér szakállát simogatta,
hátán piros takaró,
kezében egy vastag bot,
s batyujába bedugott
minden jót.

Tovább...

Ébredő világban

Ébredő világban hunyorogva nézel,
ajkam a csókoktól még pirosan éget,
ahogy felém fordulsz álmod tüzével,
kedvesen mosolyogsz a történteken.

Tovább...

Ne sirass engem

Búcsúzni jöttél, és sírsz a síromon
minden évben ezen a napon, tudom,
bár sűrű homály takarja fehér arcom,
beszélj hozzám, könnyeid felitatom.

Tovább...

Lázas álmok

Vígan burjánzik szívem magában
kitárt pitvarok lázas kapujában,
zamatos töprengések barázdáján
mindent maga felé seper bánatában.

Tovább...

Érdemelten

Voltam ébredésben könyörtelen,
mikor már minden elveszett,
sajnálat ült arcomon, eleven
szenvedés nélküli szüntelen.

Tovább...

Meggondoltan

Oly csend lett közted s köztem
mint mikor megáll a vonat menet
s a kin kopogott görcsösen
ködös lepedék
s lepergett a kálvárián
s mint aki ködben ténfereg
könny gyűlt szemembe
mint az ellenségek...

Tovább...

Őszi rebbenés

Még számolom a fák leveleit,
a vadalmafa is még termel,
a kerti krizantém fényt keres,
s buzgón nyitja őszes színeit.

Tovább...

Az ember élete

Nem is tudom, miért gondolok rád,
nem tartozunk semmivel egymásnak,
hogy ki mit rombolt végül is magával,
ezért nincs ítélet, kőtáblák sem állnak.

Tovább...

Fáj hiányod

Hiányod megint bevájt szívembe,
csak sápadt lehelet száll
bennem, minden hitetések
győztek kegyelemmel,
mert győzni szerettem,
és asszony lettem.

Tovább...

Evickélek erre-arra

Egy pillanatra még látlak,
belső szemek hunyorítanak,
beszélnek élettörténeteket
azokról, kik annyit tévedtek.

Tovább...

Még vannak csodák

Még vannak csodák az ég peremén,
még lehetnek kékebbek éji lepkék,
még forróbban süthet Nap sugara...

Tovább...

A virágház emlékére

Gazdátlan ház rég, fala kopottas,
ablak nélküli, színét víz mosta,
falain még látszik hajdani festék,
akácfák őrzik egyre kinyílt testét.

Tovább...

Az idő lapra nézve

Könnyű préda lesz a szív néha,
úsznak benne fájó érzelmek,
nyílnak zárulnak egyre pitvarok...

Tovább...

A szökevény

Már régóta megy egyre előre
a füstszerű ködben
bicegve húzza lábát
vonszolja magát
mint akinek fáj valamije.

Tovább...

Hol volt hol nem

Mikor örökre elváltak lépteink
bonyolult szöveteink fodrosan
csüngtek lágyan a szeretetnek
zöld lángjaiban beburkoltan

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom