Vilhelem Margareta

Vilhelem Margareta

Született: 1950. június 1.

Népszerűség: 215 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Oly könnyű

Olyan könnyű szeretni téged,
olyan édes tenálad sírni,
s olyan nehéz, olyan nehéz
Terólad írni.

Tovább...

A szív

A szív, a kérgesülten rég árván felejtő,
ha visszarévedez még a múltba, ó, be ritkán
mereng pirost-virágzó, nagy földi láza titkán.
Pedig fényben lihegve átizzó rózsaerdő

Tovább...

Föld szíve vagyok

Reng, ring a föld lábam alatt.
Valami ős és örök ösztön
lendíti csak tovább, előre
ezt a vajúdó, vén világot.

Tovább...

Hódolat

Leánya vagy, lányom, a ködnek,
Véres lábaid nem zörögnek,
Visszhangja nincs az énekednek.
Kék bibliái két szemednek.

Tovább...

1816

Szilveszter margójára

Órák alatt szétszaladt az ünnep láza,
furcsa, régi álmaink megvalósult zaja,
már csak a hitszegők boroskancsója
javít az értelmeken gondoskodva.

Tovább...

Idill a karácsonyfán

Az asztalon fenyőfa díszlik
Apró gyertyával megrakott.
Lehajló ága sorra himbál
Cukrocskát, gömböt, függő csillagot.

Tovább...

Valaki a fellegekben

Valaki van ott a fellegekben,
valaki ott fönt egyre javítgat,
lámpája leng a nagy szélben,
az emberek csodákra várnak.

Tovább...

Vágyom

Pihenni vágyom, zajtalan, néma csendre,
a zsibvásáros élet kalmári lázát,
a lélekbúvárok bonyolult alkudozását
utálom.

Tovább...

Adventi hangulat

Igazi gyöngyszemként csillog,
az advent hangulata felcsillog,
romantikus, egyben hangulatos,
spirituális élményben öntudatos.

Tovább...

Gyönge virág

Halandó ember élte úgysem tarthat örökké,
bölcsen dalolta a szent értelem énekese ezt,
mint a falomb, úgy nő és hervad az emberi lét,
ó, de kevés az, aki bár hallja fülével e szót

Tovább...

Tüzes játék

Az élet hegedűjén húrrá feszült a testem,
s bíbor dalát zenéli a zengő változásnak,
egyetlen rezgő húr, én kősziklám repesztem,
mosolygok, hogy nyomomban a hangyák kutat ásnak.

Tovább...

A telihold

Saját magánál kétszer volt nagyobb,
saját vérénél hétszer pirosabb
a nap keleten napnyugtakor,
éj s dél között támadó telihold

Tovább...

Eltévedt lélek

Hideg fák között lengedez lelked,
ahonnan jöttél, nem vagy megkötve,
megmeredt kövek faragott párnája
engedi lelked visszatérni hozzája.

Tovább...

Belefáradtam

Mikor még szerettük egymást
néma terveket szőtt a nászágy
lázasan izzott bennünk a világ
álmodozva néztük virágzását.

Tovább...

A végállomásig

Ott voltunk mindketten,
asztalnál ültünk, utolsó este
álmunkban is egymást lestük,
s a nagy kapu megnyílt előttünk,
mint szobrászfaragott kőoszlop,
mely fején vitte a felhőket
és vadgerléket,
s ha sikerült kimenni rajta...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom