Vilhelem Margareta
Kávézóban ketten asztal köré ülve
keserűen magyarázkodunk egyre,
annak módja s rendje szerint végre,
vitánkban egymást rendre intve.
Nem kecsegtet már a gyönyör kedve,
sok tények összegyűltek ellened,
rideg derengés a sötétlő melegben,
szerelmi keservünk összegyűrődve.
Csak úgy szállnak a gondolatok
prózai dologról, múló kapcsolatról,
kemény fából faragott áldozatok
már rég nem keresnek változatot.
Az élet egyszerű és egyforma,
új évben a végső benyomásom
kopog halványan ablakom vázára,
mintha eső verné nyomorúságom.
Mit lehet még kívánni az új évben,
mikor percek alatt érkezik ma éjjel,
s az öreg esztendő oly türelmetlen,
fáradt testével szinte észrevétlen.
Közöttünk megáll egy percre a zaj,
óvatosan lép felénk, s oly zavart,
látja rajtunk, hogy elvadít a harag,
nem menekülünk, várjuk halálát.
A három király keletről érkezett
finom, piros bársonyba öltözve,
ruhájuk aranyszálas díszítéssel,
tevék hátán gazdag szerencse.
Zöld karácsonyfa csillogó-villogó,
harangoznak bájosan kis angyalok,
fenyőszag terjed szét a szobákon,
színes gyertyák fénye élénken villog.
Én láttam a Télapót
nagyon öreg volt,
fehér szakállát simogatta,
hátán piros takaró,
kezében egy vastag bot,
s batyujába bedugott
minden jót.
Ébredő világban hunyorogva nézel,
ajkam a csókoktól még pirosan éget,
ahogy felém fordulsz álmod tüzével,
kedvesen mosolyogsz a történteken.
Búcsúzni jöttél, és sírsz a síromon
minden évben ezen a napon, tudom,
bár sűrű homály takarja fehér arcom,
beszélj hozzám, könnyeid felitatom.
Vígan burjánzik szívem magában
kitárt pitvarok lázas kapujában,
zamatos töprengések barázdáján
mindent maga felé seper bánatában.
Voltam ébredésben könyörtelen,
mikor már minden elveszett,
sajnálat ült arcomon, eleven
szenvedés nélküli szüntelen.
Oly csend lett közted s köztem
mint mikor megáll a vonat menet
s a kin kopogott görcsösen
ködös lepedék
s lepergett a kálvárián
s mint aki ködben ténfereg
könny gyűlt szemembe
mint az ellenségek...
Még számolom a fák leveleit,
a vadalmafa is még termel,
a kerti krizantém fényt keres,
s buzgón nyitja őszes színeit.