Vilhelem Margareta
Olyan könnyű szeretni téged,
olyan édes tenálad sírni,
s olyan nehéz, olyan nehéz
Terólad írni.
A szív, a kérgesülten rég árván felejtő,
ha visszarévedez még a múltba, ó, be ritkán
mereng pirost-virágzó, nagy földi láza titkán.
Pedig fényben lihegve átizzó rózsaerdő
Reng, ring a föld lábam alatt.
Valami ős és örök ösztön
lendíti csak tovább, előre
ezt a vajúdó, vén világot.
Leánya vagy, lányom, a ködnek,
Véres lábaid nem zörögnek,
Visszhangja nincs az énekednek.
Kék bibliái két szemednek.
Órák alatt szétszaladt az ünnep láza,
furcsa, régi álmaink megvalósult zaja,
már csak a hitszegők boroskancsója
javít az értelmeken gondoskodva.
Az asztalon fenyőfa díszlik
Apró gyertyával megrakott.
Lehajló ága sorra himbál
Cukrocskát, gömböt, függő csillagot.
Valaki van ott a fellegekben,
valaki ott fönt egyre javítgat,
lámpája leng a nagy szélben,
az emberek csodákra várnak.
Pihenni vágyom, zajtalan, néma csendre,
a zsibvásáros élet kalmári lázát,
a lélekbúvárok bonyolult alkudozását
utálom.
Igazi gyöngyszemként csillog,
az advent hangulata felcsillog,
romantikus, egyben hangulatos,
spirituális élményben öntudatos.
Halandó ember élte úgysem tarthat örökké,
bölcsen dalolta a szent értelem énekese ezt,
mint a falomb, úgy nő és hervad az emberi lét,
ó, de kevés az, aki bár hallja fülével e szót
Az élet hegedűjén húrrá feszült a testem,
s bíbor dalát zenéli a zengő változásnak,
egyetlen rezgő húr, én kősziklám repesztem,
mosolygok, hogy nyomomban a hangyák kutat ásnak.
Saját magánál kétszer volt nagyobb,
saját vérénél hétszer pirosabb
a nap keleten napnyugtakor,
éj s dél között támadó telihold
Hideg fák között lengedez lelked,
ahonnan jöttél, nem vagy megkötve,
megmeredt kövek faragott párnája
engedi lelked visszatérni hozzája.
Mikor még szerettük egymást
néma terveket szőtt a nászágy
lázasan izzott bennünk a világ
álmodozva néztük virágzását.
Ott voltunk mindketten,
asztalnál ültünk, utolsó este
álmunkban is egymást lestük,
s a nagy kapu megnyílt előttünk,
mint szobrászfaragott kőoszlop,
mely fején vitte a felhőket
és vadgerléket,
s ha sikerült kimenni rajta...