Vida Gábor

Vida Gábor

Született: 1967. április 1.

Népszerűség: 364 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vidd tovább!

Porba hullt zászlaja, akarata megtört,
Az élet csatáját reménytelen vívta.
Emléke még forró, minden percet megtölt,
Utolsó szavával a teremtőt hívta.

Tovább...

Volt-nincs

Úgy vártad, mi most is fontos!
Mentsvárad most romos, rongyos.
Benned élt és benne éltél,
Sokat adott, többet kértél.

Tovább...

A nap árnyékos oldalán

A nap árnyékos oldalán rekedtem,
A foton-ívek kikerülik testem.
A sötétben kínoz minden pillanat,
Mi magányomban váratlan rám akad.

Tovább...

Új cél

Boldog valaki akartam lenni,
Helyette lettem meggyötört senki.

Tovább...

9595

Emlékek

az elhagyott otthon leomló falain
pergő vakolatból előtűnő minták
nappal még halványan látható szavai
mit elfedtek egykor soha meg nem bánták

Tovább...

Nagypapi

Vének-véne, újjászülettél!
Boldog vagy, a föld felett repkedsz.
Most örülsz, hogy megöregedtél,
Unokáddal eldicsekedhetsz.

Tovább...

Boconádi induló

Léptünk dobban, nótánk harsan,
Tesszük a dolgunk gyorsan és halkan.
Büszkén nézünk, szívünk bátor,
Felépül még ma minden sátor.

Tovább...

7388

Mit rejt?

Mit rejt a mély, az éj-sötét?
Csillag az égen, mit keres?
Lassan éledő napkeltét,
Mi finom harmattól deres.

Tovább...

Védtelenül

Csak süvít, csontig hat,
Robbanások zaját
Mélyen belém löki,
Érzem jövőm szagát.

Tovább...

Rég láttalak

Összetörve az ismeretlen kapuját,
észre sem véve a gátlások sóhaját,
változást kívánva rohantunk a szélben
a hőn áhított boldogság reményében.

Tovább...

Huszonhárom

Huszonhárom éve a szülőszobában
Nagy esemény zajlott, mondhatni, hogy csoda.
Csak egy perc lehetett, nem figyeltem oda:
A kezembe nyomtak kórházi pólyában!

Tovább...

Szabadok vagyunk

Születünk és meghalunk,
Közte ezer út vezet.
Mindig egyet választunk,
Akár téves is lehet.

Tovább...

Elmerengtem

A rám hajló szürke,
olajos fém nyomaszt.
A rendszer újraéled,
a fájdalom lassan körbevesz.

Tovább...

76153

Mi maradt?

Leszegi fejét a bika, ha bősz,
csalódott dühe senkit nem maraszt.
Túl hamar jött el számára az ősz,
nem követte nyár a csalfa tavaszt.

Tovább...

Látlak téged!

Téged látlak mindenhol, nem látlak sehol,
Hallom édes dallamod, mélyen csend honol.
Érzem édes illatod, üres szél süvölt,
Bőröd lágyan érint meg, fásult ködöt tölt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom