Vida B. Jeva
Nem könnyű embernek lenni,
lelkünkbe szeretve egymást megbecsülni,
hazudni a jót, ha nem is igaz,
és látni azt, ami elriassz.
Isten atyaként tanított
engem,
mikor életre hívta testem és
lelkem,
szeretetével átkarolt,
körbevett,
szólt hozzám s utamra
engedett.
Tudod, ha rád nézek, szomorú leszek,
nem ilyen sorsot szántam én neked.
Mikor gyermek voltál, sokat meséltem
ringató, altató, szép tündérmeséket.
Szeretem önmagam,
mert az vagyok,
akit az Isten képére alkotott.
Segíts, Uram, segíts rajtunk,
Te vagy áldott, hű oltalmunk,
Benned van a bűnbocsátás...
Van egy gyönyörű szó ezen a világon,
Csodálatosabb ez, mint a legszebb álom.
Fénysugárból szőve, napnak sugárból,
Mikor ezt kimondod, színarannyá váljon.
Rólatok mesél e dal, nektek szól az ének,
drága anyák, nagyanyák, dédik, örök szépek.
Ez a nap a ti napotok, anyák napja van ma,
köszönjük, hogy mindenkinek van édesanyja.
Ha szólnod kell, nyisd ki a szádat,
ne engedd soha, hogy lehúzzon a bánat,
lépj ki bátran, merd megmutatni,
mi az, mi szívedben
már nem tud bennmaradni.
Főnix
Végtelen tenger rejtett szigetén,
szerelmek, vágyak
ringató ölén,
fészkén ülve vár... ezer éve már
Főnix, a csodás szerelemmadár.
Hagyom, hogy szép legyen
minden, ami szép
nekem adja rejtett kincseit a lét.
Hidd el, nem számít, mit mondanak rólad,
Hisznek-e benned, vagy tán káromolnak,
Az sem számít semmit, ha bármit is beszélnek,
Szapulnak téged, vagy szemedbe dicsérnek.