Vezekényi György

Vezekényi György

Született: 1965. március 25.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A csúcson

Majd pont tíz éve álltam a csúcson
büszkén, egyenes gerinccel,
s azt érzem, mintha elvettek volna tőlem
valamit, hiszen már csak a lejtőn lépdelek
lefelé egyre lassabban és lassabban,
míg végül meggörnyeszt az idő,
s így kell szégyenkezve halnom.

Tovább...

Szégyen

Szégyellem, hogy ember vagyok,
mert amerre nézek, csak pusztítást látok,
és rontást díszes dobozba becsomagolva,
mert néha végiggondolom a történelmet,
ami csak rosszat tálal elébem,
s ha ma körbenézek, ugyanazt látom,
azt a rettenetet, amit csak ember tehet.

Tovább...

Porladás

Lassan mindent behint lágyan a por,
s megöregszenek a dolgok és szerszámok.
Ami pedig még megmarad,
vajon meddig működik majd,
meddig lesz használható?

Tovább...

57

Ahogy egy gép

Mint ahogy egy gépen kell javítani
és cserélni egyre több alkatrészt
egy idő után, olyan az ember is,
ha már elmúlt ötven éves is.

Tovább...

Ballada Krisztináról, az első jegyesemről

Szemei olyanok voltak, mint egy-egy falevél,
s haja vad-feketén lobogott, s ujjai formásak,
keskenyek voltak, s rajta, mint kis mosolyok,
gyűrűk csillogtak. Oly magas volt, mint én...

Tovább...

Csönd zsoltár

Ahogy múlnak az évek,
az ember úgy fordítja fejét
az árnyékok felé.
Lám, én is kevesebbet beszélek:
hisz minek a szó,
ha tettre nem váltható?

Tovább...

Őszi tájkép

Az ősz tocsogva, locsogva, csepegve felesel
a néma és elhagyatott utcáknak,
s a kutyák is ázottan összekuporodnak,
most nem ugatnak.

Tovább...

Cafatok

Csak múlatom napjaim,
mert a régi hangok és képek cafatokban
lógnak a múltban, s a barátok is halottak,
elbujdostak, vagy elfáradtak,
mert ők igazak voltak,
s nem kellenek e hazug világnak.

Tovább...

Éntörténelem

4 milliárd éve érzem az életet,
mi meglapul génjeimben,
és úszik vizekben,
ízes gyümölcsöt terem,
lohol, vadászik,
s szeret vagy átkozódik.

Tovább...

Tabula rasa

Egy tiszta lap elég nekem,
hogy a pokolra jussak,
vagy a mennyekbe - mindegy!
Hiszen itt beszélek soraim által
önmagammal, s a génjeimben
őrzött évszázados tudással.

Tovább...

Gyertyaláng

Feleségemnek, Paminak

Nem tudom, érzed-e,
hogy a hajnalokban, egyedül
a sötétben mennyire szeretlek?
És este vagy éjszaka,
amikor te csókolsz meg engem
álmomban, az is olyan jó!

Tovább...

Visszatekintés

Gyerekként csibész voltam,
ifjúként vad és öntelt,
miközben önmagamat kerestem
a sötétben.
Felnőttként szép volt az élet
és a siker, mit kiharcoltam magamnak.

Tovább...

Szenvedés

Ma, ezen a napsütötte délelőtt, a pokol tornácán feküdtem
sebek nélküli fájdalommal, vakon és tehetetlen.
S most itt vagyok ébren, s várom, hogy valaki vagy valami
kivezessen engem innen. De talán túl sok a vétkem,
vagy csak túl sokat éltem, s ezért rejtettek ide,
a senki földjére, hol csak én vagyok,
hol belső ordításom betölti az egész horizontot.

Tovább...

In memoriam József Attila

Persze, persze Attilám,
ámokfutás a halálba,
vagy csak unt várakozás.

Tovább...

Kétsoros

Magyar vagyok Magyarországon,

Tovább...

710

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom