Vezekényi György

Vezekényi György

Született: 1965. március 25.

Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Az utolsó út előtt

Ma reggel harangszó vonaglott a város felől,
s én egy feszületet néztem bűnösen...

Tovább...

Lihegő lovak

Mint szürke, lihegő lovak,
olyanok az égen a felhők,
s elűzik a nyarat a földről.
És ma még nem hallottam
harangkondulást,
ezért úgy érzem magam,
mint egy pária,
akit mindenki magára hagy.

Tovább...

11

Ember

Mindenek az ember szó alatt fekszenek,
mint az úton agyontiport csiga vagy sündisznó...

Tovább...

Búcsú a gitáromtól

Nagy elhatározással
újra elővettem a gitárom,
s pengettem a húrokat próbából,
de egyik hang sem szólt
már tisztán,
s akartam énekelni is,
de fals volt az is...

Tovább...

Megálmodjuk életünk

Az Egyenes és görbe vonalak c. versciklusom 23. verse

Megálmodtunk életünket,
csak álmodunk,
a fák egyre magasabbra nőnek
lassan,
lassan...

Tovább...

Indulás és érkezés között

Nem tudom, merre menjek,
merre a cél. Összezavarodom.
Mert talán csak az út lényeges,
nem az elindulás és az érkezés.

Tovább...

Napra szálló madár

Biztosan van egy madár, mely a déli órától
a nap után röpül, hogy mindig napfényben
fürödjön, és tollából
bíborfelhőt rajzol az égen.

Tovább...

Megvénültem hirtelen

Megvénültem hirtelen idebenn,
s ez nem is valami különös dolog,
csak azt tudom, hogy
nem kellenek új dolgok,
sem a túl régiek,
csak az, ami megszokott.

Tovább...

7.5 milliárd valóság

Hét és félmilliárd valóság él e bolygón,
mert minden ember más szemmel nézi a valót,
és máshol él, mást szeret, s a hite is más,
ami egyre megy, hiszen mi vagyunk az egybefüggő tömeg,
melynek közös célja nincs, csak van és szaporodik...

Tovább...

Mit nekem a költészet maga

Mit nekem a költészet maga,
csak ezer szó összefonva,
mit évezredek mondtak el,
de én már nem hiszek.

Tovább...

Figyelj csak!

Figyel csak, egyedül vagy,
de az eső bekopogtat az ablakon,
hogy kinézz a szürke tájra,
ahol már nem vár semmi vigadalom.

Tovább...

Áhítat

...s megható az itt hagyott virág,
a meleg napfény, s szép a név,
és az évszám a kopott műmárvány
lapon, s a feszület, ami nem segített...

Tovább...

Folytatás

Talán mégsem hiába gyötörtem testemet,
hisz jön a vég, tudom, mely engem felemel,
s apám és anyám liheg mögöttem,
kik megalkották sorsom már előre.

Tovább...

Holnapok

A holnapok hozzák a rosszabbat a mánál,
s a törékeny élet így veszti el hitét s bizalmát,
mert lásd be, ember, minden tetted pontos
és természetellenes vagy fontoskodó.

Tovább...

23

Korkép

Látod, barátom, széttöredeznek a mondatok,
s a szavak is semmitmondók lesznek már,
hisz oly korban élünk, hol minden a pusztulás
lépcsőire hág, mint a nagy Babilonban.

Tovább...

47

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom