Verum Levente
Midőn hal úszik, madár repül
A tökéletes semmiben:
Egyik hitte a vizet, más az eget,
De nem volt ott semmi sem.
Szent Karácsony közeleg,
Tudom, ez a szeretet ünnepe.
De bárhogy is nyúzom magam,
Bizony sokra nem megyek vele.
Írnék neked verset,
De sajnos nem tudok,
Mint ügyetlen gyermek,
Esetlen rímeket faragok.
Szökni készül titokban
Hajnalnak bágyadt szürkesége,
Amott kacsingat a Nap,
S lassan felkúszik az égre.
Legyen bármily zord és hideg,
Egy napon elmúlik a tél.
S a nyár elhozza mindazt,
Mit a fáradt szív remél.
Az öröm könnyei táplálják a virágot,
Szebbé teszik a fénytelen világot.
De a fájdalom könnyei sem haszontalanok,
Mi értjük ezt csupán, kinek e kereszt megadatott.