Veres Zoltan Atan
Az asszony pénzt hagyott nekem ajándékba,
és egy levelet,
amiben gondolom, az állt,
hogy az ő szíve
csupa szeretet.
Végtelen óceán előtt,
egy távoli földön
csak magányos gondolataid
ütnek rést
a csöndön.
Ahogy a folyó sodrását
nem zavarja a
vízbe dobott háló,
úgy az Életet sem
állítja meg az...
Ronda egy banda,
betegágyamnál
végső óráimban egy
odaküldött pap
állandóan szónokolt,
nehogy
elmondhassam fiaimnak,
hogy minden, amit...
Templom előtt,
utcasarkon
öreg prímás zenél,
lábainál
újságpapírra vetett
verssorokat fújdogál
a hideg őszi szél.
A kocsmáros újságot
olvasott, az ital már
ki volt osztva.
Egy asztal köré ült ott
az egész kocsma.
Szemem előtt
a színes kavalkád,
látom a színeket
és a dolgok
alakját,
de ezek itt
nem tükrözik
az eredeti...
Földre hulló Kicsilélek,
hibáiddal lehullottál,
s most el kell hagynod
égi fészked.
Darvaknak kiszórtam
át a hideg rácson
megmaradt, kevéske
szabadságom.
Mikor gyermekfejjel
mérek,
az örökkévalóság maga
az élet,
s felfoghatatlan nekem
az az idő, mikor
még a világ halad,
de én már nem...
Erdei virágok néma
figyelmeztetése,
rovarok elhaló
zümmögése,
zsenge zöld fűnek
zamata,
hűs forrás vizének
lét-illata...
Ülsz egy hideg padon,
ködbe szállt koncertek
szakadt plakátjai
a falon,
a járdán esernyő alatt
összebújó párok haladnak,
körötted csillogó
gyermekszemek...
Botorkálva töltöm
életem zömét,
bár elmémben a
képek pompásak,
színesek,
engem átölel a sötét,
ahol minden fénylik
s pompázik...
Csapos! Bort ide!
Kiszáradtam már,
csinálj végre helyet
nekem is
az asztalnál!
Ülök egy régi széken,
poros cipőm fent egy
alacsony állványon,
az emberek tudomást sem
vesznek rólam
s erről a fiúról
itt,
a hűvös sétányon.