Verebi Éva

Verebi Éva

Népszerűség: 138 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vallató

Mit mesélnek szerelemről s életről a sorok?
Nézz ránk, hisz látható. Volt jó, és bizony rossz is.
Hozott a sors, s míg fizettünk, túl gyorsan vitt is.
Konok, régi bú néha még szemtelen maradt,
amikor az új gyönyör már bokrok közt szaladt,
hiába váltottak színt és szeretőt a korok.

Tovább...

Elemi erők

Nézd, mint süvít és szakít a szél!
Tombol, míg mutatja erejét,
hogy lásd, és azt soha ne feledd,
a szél hozott, és szél is visz el.

Tovább...

A felismerés axiómája

Csalódtam százszor.
El is buktam párszor,
és gondoltam sokszor,
egyedül fölállok...

Tovább...

2635

Édes Jézus, légy vendégünk

Karácsonykor csöndben járnak
házról házra angyalok,
csak beszállnak, nem kopognak
sem ajtón, sem ablakon.

Tovább...

Ó! Mindenség Nagyurához

Ki érti ezt, Mindenség Ura, ó, mondd, ki,
ha már az ember egyszer így megteremtetett,
miért szeret a mocsokban fetrengeni,
ha úgy hírlik, a Te orcádról festetett?

Tovább...

A jövő kívánsága

Amint hullócsillag karcolja az eget,
gyermeki lét úgy fáj és ragyog, míg ébred.
Hívatlan a kétely, önmagára eszmél,
valamit ad, s cserébe másikat kér el.

Tovább...

3844

Álmok

Megbújt a sarokban egy apró kisleány,
kezében gyertya, a hajában szalmaszál.
Szeme lecsukva, amíg szépet álmodik,
életében e karácsony alig csak második.

Tovább...

3935

Forró ősz

Lassan elengednek a múlt pillanatok,
Lábam selymesen simogatja a Balaton,
S a túlparton közeleg a jelen ölelése,
A felkelő naptükör bűbáj erejével.

Tovább...

Törpe hitűek között az óriás

Egy 1917-es novemberi éjszaka centenáriumára

"Nem, nem! Most aludni nem lehet!"

Mert van az úgy, hogy nemes lélek nem példa,
hiába, hogy nála az emberség mindig a mérték,
és középen áll magasan, mert jól csak így láthat mindent,
de a gyáváknak a sok jó kevés, az maga a rémség.

Tovább...

Csak egy pillanatra

Elhagytam magamat,
s az én lelkemben most
nem égnek rőzselángok.
Tüskék nőttek rajta és csalán.
Tengernyi gondom mélységekbe húz,
gyönge szívem enyhülést kiált.

Tovább...

Rendületlen

Mit is ér(t) a tudomány régmúlt időkben és mostanában?
Miért kutatja emberi elme az ismeretlen honát?
Hisz ma a halandó Istenét imádva örökké élne,
és mégis makacsul fölboncolja, azt a misztikus homályt.

Tovább...

Most is olthatatlan

Tollat oly rég ragadtam,  
most muszáj, hogy megtegyem.
Gyónni bánatról és kínról 
így másnak még nem merek.

Tovább...

Mint tiszta tükör

Így szeretek élni veled,
leszórni mindazt, ami látszat,
olyanná válni, aki szabad,
és mindenét tenéked ad.

Tovább...

3439

Magamon kívül

Kapnék-e enyhülést a szitáló esőtől,
haragot a tomboló széltől, fényt
a csillagoktól, a naptól éltető sugarat?
Lehetnék-e még egyszer szó
vagy hang, egy kottafejnyi dallam,
erő a karban, a szívben nagy akarat
- a búcsú után?

Tovább...

Mit is ér ma annak a sorsa...

A rét virágos, a kő mohás,
hol gránát csapódott egykoron.
Karszti kövek, még meséltek?
Ki hallja meg a hangotok?

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ