Verebi Éva

Verebi Éva

Népszerűség: 209 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kételyek

Mit, kinek és miért is szóljak?
Pereg a perc még hasztalan,
csak lassan lepnek el a hű szavak,
és zúgnak, dúlnak, szólni akarnak,
megríkatni, kérni, érezzem én is,
ne csak megértsem őket,
mert bennem csicsegnek,
és vágynak kibújni nékem...

Tovább...

Az utolsó

Nem lennék első, mert elmúlhat
tömjénfüst is és a szerelem is,
nem lennék első, ki utat tör hévvel,
a fény csak vakít`ná szemem is.

Tovább...

Fehér és fekete

Miért is cserélnék hószín lelkekkel,
mert nem zaboláztak a piros felhők
a vihar kezdetén árban elvesző,
rohanó patakot, ki partra verten
küzdött életéért és levegőért

Tovább...

Futó gondolatok

Száll, súg a szél, a jövő öltözik,
fényre nyílik a jeles levelekben,
kifutott hajóknak vitorlavásznán
siet, s kikötők egén megpihenhet.

Tovább...

Magunkhoz, érthetően

Ó, neked nem elég
a miénket szeretni,
aggódnod úgy kell,
mint hogy mind a tiéd.

Tovább...

Jó így

Szállj, szívem, szállj csöndes vakon,
csak érezz most szótalan,
mily` illanó a bú, ha csak néha hajol

Tovább...

Apám és a vihar

Napjaim csöndes percein süt át
apám szeméből a tengerkék csepp,
testéről a hóba mártott lepel,
mit ráterít lombos fára a léleknek tele,
mint jól felhordott, plasztikus festmény,
mint "Menekülés a vihar elől",
ahogy a bomlott lélek szalad,
és erős karja talán még ölelte...

Tovább...

Sirató

A Duna-Tisza köze rónáin fekszem,
Krisztusom áldott, szeletnyi testén,
hol sötét árnyként hajol fölém...

Tovább...

Fikciók, strófák

A Téridő, e Végtelen, rácsos abrosz
vágyakat gyújt, hűs fénye sebesre karcol,
érzéseknek gyöngyöt gurít, asztalt terít,
s rég kihunyt ragyogást volt csillagból hevít.

Tovább...

Évszakaim

Mikor kertre nyílt még az én ablakom,
tudtam, hogy a tavasz bont forró nyarat,
s hallottam, az ősz prüszköl épp a téllel,
s hóban holnap szuszog az avar alatt.

Tovább...

Csak azt nem

Faragnék ringató bölcsőt,
és a fej felől tündöklő jelet,
s a keresztre mosolyt, mert csoda érkezett.

Tovább...

Pendülő húrok

tűz tündérkert sípok
selymek és hárfák
ritmus és táncok
a haboknak hátán
érnek és kérnek
ajkamról suttogva
szórva zsibongva
a szívem szívedhez...

Tovább...

A Korona ára

Én nem értek ma semmi fontosat?
Pedig néha elhiszem magamról,
nem vagyok zöldfülübb csavargó,
néhány velem gyalogló és utánam jövő,
még le nem vitézlett nemzedéknél.

Tovább...

A kívülálló

Ma kívül maradtam az estén,
őr helyett állok, nézem a tekinteteket,
mi a jel, mit észre nem vesznek,
s róla a figyelmet elverték.

Tovább...

A magányos orgonista

A kint és bent relatív, csöndes magánya
kezem fején vár, most hamvasat játszik,
ujjaim mozgásán halkan elidőz,
kék ér figyel két apró folt között,
mit üzen a fentről a zenész.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom