Verebi Éva

Verebi Éva

Népszerűség: 218 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Koszorúm, tövises Gyertyám

Az áldozatokért

Csodálatos lény az ember,
kiontja, fűzi az élet,
a lélek a térbe kilép,
s eljárja útját, a végest.

Tovább...

A Tündérkerthez

Még kicsit szendereg, békés, most a legszebb,
ősi álmok terítik lelkét puhára,
és én gyönyörködöm, csodálom e képet,
amint szeme rebben szíve sodrásában.

Tovább...

Állomások

A boldogság egyik arca

Novemberi szél csapkodja az arcom,
autóm lehúzott ablakán át könnyezem.
Hideg és karcos, most így is szeretem.
Gyönyörködöm a ködös, füstös tájban,
mint nyeli el előlem az utat, a házakat
és a fákat, s mégis milyen messzire látok!

Tovább...

Mentségem

Hinni bizton én csak egyet tudok,
a sok dolog erős kezeket ad,
a napra nap jön, évre nő az év,
és mit tavaly vetettél, az te vagy.

Tovább...

Féltés

Gyertyára, fohászra libbenő levél
gyönyörűn és sárgán elmúlást mesél,
fájnak és sírnak, tenyerembe hullnak,
félig még élnek s szépre alkonyulnak
a tavaszi feltámadásban.

Tovább...

Impressziók

Dombok zöldjén szalad az érzés
át a langy lejtőn, derekam ívén
fehér kő szisszen mezítláb alatt,
csendből bújik a meredély szava,
kékség súg, elveszni vágyunk,
sziréntenger hang, a végtelen
ránk hull, fodrot küld felénk,
sziklák hevén fröccsen...

Tovább...

Klímaváltozatlanság

"Nagypénteken holló mossa két fiát,
Ez a világ kígyót-békát rám kiált..."

Tovább...

Körbe, csak körbe

Pont, mint régen, amikor
elköszönt a tudatlan lélek,
tűsarkúját sarura váltva
köszöntött újat...

Tovább...

Kételyek

Mit, kinek és miért is szóljak?
Pereg a perc még hasztalan,
csak lassan lepnek el a hű szavak,
és zúgnak, dúlnak, szólni akarnak,
megríkatni, kérni, érezzem én is,
ne csak megértsem őket,
mert bennem csicsegnek,
és vágynak kibújni nékem...

Tovább...

Az utolsó

Nem lennék első, mert elmúlhat
tömjénfüst is és a szerelem is,
nem lennék első, ki utat tör hévvel,
a fény csak vakít`ná szemem is.

Tovább...

Fehér és fekete

Miért is cserélnék hószín lelkekkel,
mert nem zaboláztak a piros felhők
a vihar kezdetén árban elvesző,
rohanó patakot, ki partra verten
küzdött életéért és levegőért

Tovább...

Futó gondolatok

Száll, súg a szél, a jövő öltözik,
fényre nyílik a jeles levelekben,
kifutott hajóknak vitorlavásznán
siet, s kikötők egén megpihenhet.

Tovább...

Magunkhoz, érthetően

Ó, neked nem elég
a miénket szeretni,
aggódnod úgy kell,
mint hogy mind a tiéd.

Tovább...

Jó így

Szállj, szívem, szállj csöndes vakon,
csak érezz most szótalan,
mily` illanó a bú, ha csak néha hajol

Tovább...

Apám és a vihar

Napjaim csöndes percein süt át
apám szeméből a tengerkék csepp,
testéről a hóba mártott lepel,
mit ráterít lombos fára a léleknek tele,
mint jól felhordott, plasztikus festmény,
mint "Menekülés a vihar elől",
ahogy a bomlott lélek szalad,
és erős karja talán még ölelte...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom