Vér Szilvia
Újra szerelmes lettem (és ez fáj)
Távolról csodállak, amikor nem látod,
Egy műalkotás minden mozdulatod.
Néha akkor is érezlek, amikor nem vagy ott,
Nyomot hagyott a levegőben az illatod.
Férfiak, akiket szerettem
Zöld
Valami világoszöldre emlékeztetsz,
Mint a menta vagy a habja a tengernek
Vagy a plafonod, amit mereven bámultam,
Amikor még nem jöttem rá, hogy mekkorát hibáztam.