Venger Debóra
nem értem
talán nem is fogom soha
szerves részem ez a szerelem
gyökere szívem minden sejtjét
fonja át meg át
azelőtt nem éltem
s nem is hittem ily csodát
mégis vannak napok...
nem tudom mi ütött belém
hogy folyton csak bántalak
akárcsak téged én
lassan engem is kikészít ez a hangulat
nincs hová futnom előle
ne haragudj rám kedvesem
ki kell bírnom magam valahogy
s neked is engem csöndesen...
valamiről majdnem verset írtam
előderengett bennem egy pillanatnyi ihlet...
néha oly idegen vagy
bár régóta már csak szerelmem
vastag szemüvegén keresztül látlak
alig ismerek rád kedvesem
nem találom a hangot szívedhez
beléd marok bántalak
megbántottságomban értetlenül
fetrengek s összesározlak...
ennek a napnak rólam kellene szólnia
ehelyett összeadódik minden
mi zavar bosszant és dühít
a korommal békében vagyok
de éppen ma megint jobban fáj...
nincsen bé tervem
nem érzem szükségét
tartalék forgatókönyvnek
ha bármi véget ér
ha elpusztul világom
akkor és ott
rögtönöznöm kell
egy új műsorszámot...
előttem az asztalon egy skandináv krimi
és egy pohár házi meggylikőr
filmet néztem olvastam kicsit
iszogatok s most magány gyötör
kedvesem odabent édesen alszik
nyugalma teljes pillanatnyilag
melléje bújhatnék átölelhetném
de valami most még visszatart...
amikor fáradtan minden mindegy
amikor hited hiába hinted
amikor estére minden kincsed
fénytelen kaviccsá fakul benned
amikor már járni sincs semmi kedved
nem vagy te Lázár ki holtából felkelt
reggeled kilométerekre mögötted
s érzed hogy holnap sem leszel majd frissebb...
emlékszel arra a levelemre?
azt írtam benne akkor neked
hogy a tekintetedben egy olyan világot láttam
amelynek én lehetnék a királynője...
ha bennem erős érzelmek dúlnak
s nem szólhatok vagy nem írhatok én
akkor nagyon rosszul érzem magam
túlcsordulok lelkem peremén...
gyűlik és gyűlik rajtam a teher
a fáradtság naponta
egyre inkább leteper
órákig építem magam s a lelkem
hogy aztán egy perc
alatt elröppenjen
a nehezen megszerzett nyugalom
kellene pár nap unalom...
ki legyen én
ha nem én magam
vállalom
bármilyen ára van
ha választhatnék
hogy ki legyek
(most jó mélyen
magamba figyelek)...
nem ismered lelkem mélységeit
bár tudomásod van róluk
szívesen beengednélek
de elvesznél bennük
az ajtóm nyitva áll előtted
de nem léped át küszöbét
a felszínt karistolod csupán
így komfortos neked...