Venger Debóra
vidéken vagyok nélküled
fekszem a hideg ágyban
túl csendes éjjel a szoba
nem horkolsz a falnak fordulva...
bezárultam most előtted
sündisznólelkem összegömbölyödött
talán megölelnél talán simogatnál...
akkora fájdalom van most bennem
nehéz kődarabként ül idebenn
kívül alig mosolyog rajtam a máz
belül tüzes billoggal sütöget a láz...
kicsit elvesztettem most magam
álmomban bolyongok a múltamban
a jelen is furcsán bezavar
nem tudok megnyugodni
feszít a lét
bezárt ajtók felégetett hidak
menni vagy maradni
ez volt a tét...
nem tényleg nem akarok
veled politikáról beszélgetni
csak az elutasítást észleled
a lényeget nem érted mi
nem akarom hallani azt a sok szennyet
engedd hogy a szobából kimenjek
az én házam elvileg az én váram
legalább benne hadd érezzem...
kúszunk és mászunk
és megyünk és haladunk
görnyedten lépünk előre
vagy abba az irányba melyet
eszünk vagy szívünk előrének ismer el
és arra húzza-vonja hajtja és mozgatja
ezt a ráruházott hústömeget
s vele együtt a rárakott keresztet...
nem vagyok képes mindig
kirántani téged a bizonytalanságaidból
nem tudom folyton
lecsillapítani a félelmeidet
mondhatok bármi megnyugtatót
újra és újra ellene szegül részedről
egy újabb "de mi van akkor ha"
úgy tűnik kifogyhatatlan...
Öreg szív
időnként elég nehéz
cipelnem a terheinket veled
s bár néha haragszom rád nagyon...
milyen a szív
mily sokáig vív
hogy kivessen magából
egy valaha szeretett
számára fontos
valakit
siralmas mennyire
nem tudsz örülni
az életben semminek
oly kevés az örömed
pedig van ki átölel...
a szomorúság rátenyerel a fejemre
azt a leborult szivarvégit
a hangulatomnak már megint
mondhatnám hogy te tehetsz róla
ám némileg bölcsebb lettem már azóta
tudom
nem kellene mellre szívnom
de épp hátat fordít nekem a humorom...
néha az út kemény
és a szerelem nem elég
énekli közös kedvencünk
milyen igaza van
elfogadás is kell
hogy kitárjam szívem feléd
és észrevegyem hogy
nem bántani akarsz - dehogy...
hogyha nem jutsz eszembe magamtól
néha az arcomba tolnak valamit
a hétköznapok amint gyanútlanul
végzem félautomata rutinjaimat
vicces volt a tegnapi jelzés
amely egyből hozzád kapcsolta
a gondolatmenetemet holott
az előző percben még teljesen...