Vékony Zoltán
Merengés
Ha eljön az este, felragyognak a csillagok fényei.
Nagyon fáj, hogy te ott, én pedig itt, teljesen egyedül vagyunk.
Felsír bennem a vágy, a hozzád irányuló vágy,
Rólad, veled álmodom át az éjszakát.
Vágyakozás a boldogságra
Egy csillag jelent meg az égen, ami új reményt
Ad nekem, talán fellélegezhetek,
Remény, ami a véletlennek köszönhető,
Aki a szívemnek megfelelő, várom a napot,
Amikor őt megláthatom.
Istenem, miért tetted ezt velem,
Éltem életem, igaz, boldogtalanul.
Majdan egy estidőben karjaimba
Vezetted álmaim angyalát.
Egy angyal szállt le mellém,
Benned testet öltve,
S elhozta mindazt,
Mit álmom szőtt, a valóságban gyémánttal kirakott háló,
Amit vágyunk szőtt tovább.
Nagy csatámat vívom,
Hogy újra karjaim közt legyél.
Csak NEKED
Te jöttél hirtelen, kinek röpke boldogságomat köszönhetem.
Megadtad azt a jót, mire régen vágyott óhajom.
Vadóc, különleges jellemed, érzékeny lelked megihletett.
Nem mondhatom el személyesen, szóban, leírom hát
Szavaim pár sorban.
Megcsapott a boldogság röpke szele
Megcsapott a boldogság röpke szele.
Egy este, ami mindennap eljött, látva szépet, jót,
egy szellő csapott meg, amit egy angyal
közeledte hozott nekem.