Vassné Hanesz Kata
Plátói szerelem, csak az maradtál,
tudtam, nem lehet, de mégis akartál,
szeretni nem lehet, mert messze vagy,
plátói szerelem, nekem csak az vagy.
Lágy szellő szárnyán szeretnék repülni,
elveszett boldogságot újra megtalálni,
elveszett boldogság, csalódott vágyak,
tűnjetek el, hozzátok el a boldogságomat.
Valamikor, régen nagyapám így aratott,
suhant a kasza, vágta, ami elébe hajlott,
friss volt az illata, mint a frissen sültnek,
tudta, finom kenyér lesz belőle az évben.
Édes éjszakákon mennyire szerettél,
karjaidban átrepítettél az Óceán vizén,
felhőkön repülve boldogság tengerén,
igaz szerelem, karjaidban meghalnék.
Az én drága gyöngyeim: mami szemében festeni
szebbet nem lehet, szemük úgy ragyog, mint a
csiszolt gyémánt, nekem ők a mindenem!
Bíborra festett mennyezet,
szerelem festi sokszor meg,
szerelemmel telve sokat lát,
titkon van, nem látja senki más.
Szerelem szárnyán repülnék én veled
éjek éjjelén, nem látna senki sem,
tiltott szerelem, ezt nem lehet, kedvesem,
létezik, van is szerelem, plátói szerelem.
Azok a boldog, szép napok,
a nap besütött, ragyogott,
vártalak, éreztem jöttöd,
a fény is szebben csillog.
Sötétedik az ég alja, vihar lesz belőle,
nem kímél sem fát, sem házat, söpör, mi
útjában kerül - nem kímélve.
Ne akarj élni érzelem nélkül,
szeresd azt, ki téged szeret,
imádni fogod az élet perceit,
azt a percet, mikor őt meglelted.
Hosszú, forró nyár, de mégis hamar
elmúlt, gyönyörű nyári esték, a szabadban kint
szerelmesen veled kettesben - holdvilágos este -
feledni nem lehet.
Az első szerelem többet ér mindennél,
az első szerelem míg élsz, végig elkísér,
az első szerelem megmagyarázhatatlan,
az első szerelem mindég emlékedben van.
Mikor eljön az este, minden olyan lágy, csendes,
minden nyugszik, a szél sem lengedezett, akkor a fejembe
szép gondolatok jönnek, milyen jó lenne, ha itt
lennél velem, te átölelnél, én fognám a kezed.
Álomképben láttalak téged,
mással voltál, más ölelt meg,
rózsák közt sétáltam rettegve,
nagyon fájt akkor az én szívem.