Vassné Hanesz Kata
Karácsony a mamánál...
Karácsony a mamánál felejthetetlen szép emlék,
alig vártam már az estét, kislány voltam még...
jön a Jézuska, mondta a mama, de előbb feküdjünk
le gyorsan.
Hosszú volt az út, míg eddig eljutottam,
de sokszor mentem, sokat bukdácsoltam,
rögös, poros utakon jártam, jöttem idáig,
sokan belém rúgtak, taszítottak hazáig.
Elérkezett advent negyedik vasárnapja,
Szeretettel telve minden családnak...
Enyém vagy, most már érzem,
hűséged, szerelem igazolja ezt,
téged várlak minden nap, este
hozzám jössz, kedvesem, sietve.
Erőtlen voltam, sírt a lelkem, a lelkemtől
a testem, mikor drága jó anyámat, apámat
elvesztettem, hirtelen jött, nagy tragédia, azt
hittem, belepusztulok a fájdalomba.
Egyszer majd elszámolok mindennel,
az életemben történt jó és rossz énemmel,
majd ha már a test nem mozdul, de az agy
még egy kicsit pereg, akkor átgondolom az
életem.
November, minden évben itt a Mindszent,
szép emlékek ereje, de nagyon fájó ez a
nap, szívünkben emlékek dúlnak, szeretteink
elmentek, de bennünk maradtak.
Köszönés nélkül nagyon régen elmentél,
nem vagy már velünk, évtizedek múltak el,
de mi mindég rád emlékezünk.
Igen, jól hallom? - Zene szól az ablakom alatt,
talán valaki szerenádot ad?! Régi, szép szokás,
tudom, de pont nekem? Ez nem lehet, hisz elment,
de visszajött! Nem tud nálam nélkül élni, a nóta is
azt mondja, mit ér a zene, ha csak fellángol, akkor...
Bizony-bizony, régen, nagyon régen
nagyapám a nagyanyámat úgy szerette,
minden szeretet egymás között tisztelet,
volt idő arra, sétáljanak szeretetben a réten.
Plátói szerelem, csak az maradtál,
tudtam, nem lehet, de mégis akartál,
szeretni nem lehet, mert messze vagy,
plátói szerelem, nekem csak az vagy.
Lágy szellő szárnyán szeretnék repülni,
elveszett boldogságot újra megtalálni,
elveszett boldogság, csalódott vágyak,
tűnjetek el, hozzátok el a boldogságomat.
Valamikor, régen nagyapám így aratott,
suhant a kasza, vágta, ami elébe hajlott,
friss volt az illata, mint a frissen sültnek,
tudta, finom kenyér lesz belőle az évben.
Édes éjszakákon mennyire szerettél,
karjaidban átrepítettél az Óceán vizén,
felhőkön repülve boldogság tengerén,
igaz szerelem, karjaidban meghalnék.