Vassné Hanesz Kata
Holdvilágos este volt, mikor elköszöntél,
azt mondtad, nem látlak soha, soha többé,
nem vettem komolyan, idegesen mentél,
nagyon fájt, megbántottál, másnap jöttél.
Ma reggel nagy szemekkel ébredtem,
mikor az ablakomban a reggeli fény
rám nevetett.
Nagyon megöregedett,
háta hajlott, látása rossz,
lába az is nagyon remegett,
de engem nagyon szeretett.
Boldogok voltunk, szerettél,
felkaptál engem, s öleltél,
ölelted derekam, suttogtál,
enyém vagy kedvesem már.
Minden évben, mint mindig, nőnapot Ünnepeljük,
szeretteink egy kis virággal jelzik a nők tiszteletit,
egész évben megvan ez a szeretet, egy szál virág
a jelképe az ünnepnek.
Szeretnék még egyszer szemedbe nézni,
szemed homályában végleg ott maradni,
nem kellene senki más, csak én egyedül,
nem kívánnék semmit tőled reményül.
Valentin-nap az évnek az a napja,
mikor az érzéseket, szeretetet minden
ember kapja.
Homokban hulló szerelem,
elveszett, mindennek vége,
nem jön vissza soha, elmúlt,
a homok betakarta régen.
Mindég is szerettelek, hiába vádolsz,
azt hiszed, más utakon jártam, pedig
ha tudnád, ez nem igaz, akkor most
nem bántanál ilyen rút szavakkal.
Soha ne légy szomorú,
mosolyogj, így jobb lesz,
a szemedben könnyekkel
telve az élet csak nehezebb.
Soha ne figyelj rá, ha becsaptak,
akkor fáj, de később erőt kapsz,
nem érdemli azt, hogy szeressed,
másnak bókol, téged csak hiteget.
Csak néztelek napokon, heteken át,
nem szóltam semmit, csak mentem
tovább, majd egy napon rám köszöntél,
de én büszke voltam, a büszkeségtől
nem láttam én.
Egy szerelem éjszakája, leírni nem lehet,
nem titok, de oly szép volt, azt csak átélni
lehet, nyár volt, meleg, feküdtünk a parton...
Az az óra, az a perc mindég az enyém lesz,
megismertelek, hosszasan beszéltél velem,
terveztük a jövőt, milyen szép is lesz ketten...
Nagyon közel van már a szeretet ünnepe,
az emberek szemében látszik a szeretet...
buzgón mindenki készül a szeretetestére,
várja családját szeretve, angyalkákkal körül
véve.