Vasi Ferenc Zoltán
Anyám utáni sóhajom
nem olyan erős,
mint anyám jelenléte,
de elment, itt hagyott.
Lepkehintóink elindultak.
Száz évek bábmagánya, ezreké
feltolul a vérben,
ahogy lesütöd szemed,
rendeletlen érkezik
árva kérdésem:
Legalább kedvelsz-e - nézlek -
legyűrnéd-e bennem...
Tankcsapdába esett a röfögés,
és olyan édesnek találtatott a hús,
hogy Gadara mellett kiszáradt a tó.
Pollágh Péter (még) meg nem írt opusához
Látványra méretezett ablak:
a hercegnő modora tüske
ruháit bánat szaggatta
s Ő egyre rózsákkal provokálja
a Teremtő enyészetet
Dacból vörös az ablakkeret
kikönyörgi a házból az éjjelt
s hagyja sziromlani...
Álmodra áldás,
Békédre ébredés,
Rést ki üt szívemre
- kakukktojáson?
Mária, szent tűz,
liliomzápor,
József, Isten-
csiholója...
Szomorú Isten a hegyen,
belátná régen a lehetetlent -
s most egy barlang-mély koponya
a teremtés hibáit szóba hozza:
"Zsellértenyér ég zöld völgyed fölött;
ujjaid között szivárvány szökött -
Gyengécske Ige a: Légy!
mert a tenger ugyanolyan
amilyen a gyógyulás -
ott erősít hol gyenge vagy:
mély csöndű imádkozás
Világegyetem Ura, Apostoli Mátka -
Költők nagy Sorsfogoltja, Égből alászálltak
Izzás-Fehér Rózsalángja -
Eleven Tűz Imazuhataga és -
Kora-alkonyi Bárka -
sziklákat Kristályosító, s Embert
szikrázó Hatalmas Lény -...
A láthatatlan fényben
ébren vannak a virágok,
számukat feltárcsázod.