Vasas Tamás
Stílusgyakorlatok a kiábrándulás nyelvtanára
(fohászkodom - szavakat mormolok,
és arra kérem, csak egyszer már
hallja meg a fölöttébb Való,
a csecsemő is bömböl,
hogy anyja hallja,
így teszek én is,
ha jó)
egymást kereső árnyékok ölelni vágyó
karjai közt pihen most elmosódva két
kifacsart szív. mezőnyi széleket lassan
betöltve széthordja őket a szemetes
szél. távol egymástól a lankás kerteken
vagy bárhol lehányva sodródik el mind a
kettő. figyelj, és látod őket a szemhunyás
színes foltjaiban. megfáradva szélfútta...
leírom a neved a füzetembe, a margóra másolom
a mosolyod. óra végén fel nem állok, amíg követem
a szoknyád, meg a suhogását. rajtad a szemem.
üveggolyót rejtek a zsebedbe, tiéd az uzsonnám.
Egyszer Pesten lelassult az idő, tényleg alig telt.
Akkor egy zsömlét dobtak épp a kukába, így az
csigázva landolt, szépen beutazta fentről lefelé a
szemetest. Furcsa nap volt, nemcsak lelassult az
idő, hanem a hulladékok is elkezdtek társalogni.