Varsás Frigyes
Írtam Garadnáról, barcogó bikáról,
Hideggel dacoló, bátor hóvirágról.
Megénekeltem már a hallgatag erdőt,
Talpunk alatt csendet sóhajtó, zöld mezőt.
Arcodra sorsod barázdákat festett.
Tedd félre bátran büszke hiúságod,
Nem láthatod meg tükrödben ifjúságod.
Az elmúlt időt hiába keresed
I.
Bércen, ormon mély csend
Honol,
Ágak rejtekében
Bujdokol
Az enyhe fuvalom.
Nem nehéz szeretni a jót és a szépet,
Azt, aki jószívű, s boldoggá tesz téged,
Aki éjjel-nappal kedvedet keresi,
De egy nagyon csúnyát ki képes szeretni?
Elmerengve visszanézek,
De a jövőt tervezem,
Várom azt a néhány évet,
Mit e földön tölthetek.
Utazás a koponyám körül
"Az élet szép, tenéked magyarázzam?"
Ha gyönyörködhetsz egy szép rózsaszálban,
Szakíthatsz egy friss gyümölcsöt a fáról,
És csókot lophatsz kedvesed ajkáról.
Eresz alatt sír a jégcsap,
Porban csapkod a veréb,
Hóvirág az ibolyának
Olvadó hóról mesél.
Egy hetem pillanatképei
Eredeti, márkás farmer,
Aranyóra lánccal,
Beugratnak néhány pancsert
Egyszerű csalással.
Szétvert bérlakás romjai
És törött asztalok.
Nemrég lakott itt valaki,
Egy szebb lakást kapott
Kristálytiszta hűs pataknál
Zölden izzó szembogár,
Enyhet adó lombok alján
Vágyakozik egy szép lány.
Miért is szeretlek? Mért vágyom utánad?
Mit szeretek benned? Csókra termett szádat,
Mely ha ajkamhoz ér perzsel, mint a vulkán...
Költőknek és fűzfapoétáknak
Eresz alatt fecskefészek,
Olykor télen is ránézek.
Míg a fecskék délen járnak,
Albérletbe adták másnak.
Érte semmi pénzt nem kérnek,
Mert nem akárkinek adták,
Egy rokonnak, a verébnek.
Csendes az erdő, ébred a tisztás,
Bükkfa tövében hűs vizű forrás.
Ott jön a vadkan, vele a párja,
Négy kicsi csíkos baktat utána.
Sorban álló könnyeimmel
Vitatkoznak ráncaim:
Kik törték el gyöngyeimet,
Lelkem talizmánjait?