Várkonyi András
A lelkem is, úgy érzem, hogy lassan felnő,
Sok fájdalom, ami lassan eltűnő,
1001 éj és 1001 szenvedés
Szívemnek fáj még,
De már nem úgy, mint rég,
Változnék még.
Én már nem bírom ezt,
a sok stressz, ami körbevesz,
meguntam és nem,
nem megy már nekem,
érzéseket nem táplál a lelkem,
nem tudom, mi az a szeretet,
meghaltam belül már,
feladtam mindent, nincs mentsvár.
Ez egy háború, amit elvesztettem,
A szívem lángra gyúlt, már nem ment meg
Tehetek bármit, lány,
Te ugyanúgy visszatérsz hozzám,
Várj még, lány,
Ugyanúgy visszatérsz hozzám,
De már nem látjuk többé egymást...
Itt a tél, megfagyok,
A fájó szívemmel vacogok,
A melegben, házban arról álmodunk,
Milyen lehetett volna a nyarunk,
Szép álom, nem valóság,
Semmi nem lesz olyan, mint volt, kár...
"Itt az ősz, itt van újra,"
Előjött szívemnek sok-sok gondja,
Elmúlt a nyár,
A meleg gyorsan elszáll...
Azt hittem, hogy te leszel az, aki megtanítja, a világot ne lássam így,
Azt hittem, hogy te leszel az a fény, ami megvilágítja, ki vagyok én,
A sötétben fekszem és zuhanok le...
Tudom, hogy még fel sem nőttem,
Csak pár év van mögöttem,
De már sok mindent megéltem...
Sötét van, a lelkem fázik,
Ez egy kietlen pázsit,
Mérhetetlen fájdalom...
Élet(em) 2
Olaszosban a sphagetti
Sír utánam, majd kineveti,
Nem akarsz ez lenni,
Ebből a részből ennyi,
Tudom, hogy szeretnéd ezt a lifestyle-t,
De tudd, ez nem egy szar roxtar báj,
Tudom, tudod a nevem és ez nice,
Minden telet, átrepülöm Európát...
Ezerszer megmondtam, hagyjuk,
De mindig belekezdünk újra,
Te is mondtad, feladjuk,
De mindig ez a körforgás újra meg újra,
Sokszor éreztem, nincs, ki megpendíthetné szívem húrját,
De mindig visszatalál ide az a lány,
Sok csalódás, fájdalom,
De újra többé ezt nem hagyhatom...
Igen, valahogy megtalálom, és velem van a baj
És csak a művészet az, ami hajt
Mindig ilyen leszek és voltam
Találok helyet magamnak, a saját világomban egyedül várom meg a vihart
Lehet, kicsit maradok még
Beleteszem a tűzbe, szakad a kép
Van pár dolog, amire én sem vagyok büszke
De egyedül találtam ezt az ajtót meg...