Vári Józsefné
Emlékezés
Anyámnak nem volt sem ideje, sem türelme ügyelni rám.
Ott volt nagymama, ki főzött, mosta, vasalta ruhám.
Emlékezés
Életünk alkonyán arany szikrázik,
Rájövünk, mit jelent rejtve a másik.
Fénybe öltöztettem a lelkem mára
Csillogó szeretettel díszítettem
Gyönyörű lett szívem karácsonyfája
Tetejét boldogsággal ékítettem
Ha majd enyém leszel újra,
forrón a karomba bújva
megsimítom lágyan homlokod,
szeretlek, érzed, tudni fogod.
Oly nagyon régen volt, hogy átöleltél,
De még emlékszem, mennyire szerettél.
Melletted holnapot sohasem féltem,
Örökre így marad, mindig reméltem.
Vecsernyére harangoztak,
Korgott már a pocakom.
Friss búzával jól megraktam,
Hát erre megszomjazom.
Tűz a Nap, fákat, földet perzseli,
Erdő vadja a patakot nem leli.
Ölelj derűt belém, tavaszi harsogást!
Zöldet, kéket, sárgát és egy kis új varázst.
Ónszínű égen sötét varjak szállnak,
Úgy érzem, engem még valahol várnak.
Valahol mélyen értem rezdül egy szív,
Halkan, titokban, csendesen engem hív.
Jó reggelt, Kedves, az év utolsó napján!
Szökjön is el ez a rútság végleg!