Varga Tamás (SoloFoszer)
Édenből a Kertbe
Ketté dobbant - Lesz,
hogy Harmat Hajnala (l)ép
- az Örök Tenyér -
A fényre teremtettél,
hogy e földön mossad életem,
s a tekintet, mely melléd enged,
vigyázza most léptemet.
Ágadról vagyok apró remény,
gazdag égről szegény földtekén,
létre rezzent pillanat
elveszett mosolya,
néha ritka célra járok,
szellő s a vihar
kezeiben szállok,
a mindenre kitesznek...
E földre cseppent mindened,
kínod és az érdemed,
minden, mi többre gazdagít,
mint útnak porán,
kék-s-ég nyomán
magadra igazít.
Egy Város utcáit járom,
mint a(k)Kor Londonét,
Színes, tengernyi özönét,
hol sok-száznyi álom összefér,
az enyém és a Tiéd,
álltál már itt - jártál már, kit
megébredt ezredén
kísért szorgalom...
Őszintén születtem,
s annak is halok,
egy életre szeretek,
néha meg marok.
Súlyos léptek lágy moraja
tavasz színein rám köszön,
mint a Forrás, csobog-forog,
(H)Ősi L(F)ényen tár özön.
Segíts most is bízni,
tévedt álmom hajnalán
kezedhez érni.
Hogy így legyek - kiért neked
földek és tengerek
éneke lobban
jobban,
szívem szívedhez...
Hol hajdan szarvas lába topogott,
oly csaták után anya zokogott,
véres íjak hozta vad Kánaán,
az Ígéret hevében fáklyaláng.
Tekinteted nyomait
a magaméban őrzöm,
hogy tükörként éhezlek,
napomra győzök
egy boldog mosoly,
mi arcomra bújik,
s a zokszó is dicsér,
mint mesze izzó távola...