Varga Tamás (SoloFoszer)
Édenből a Kertbe
Ketté dobbant - Lesz,
hogy Harmat Hajnala (l)ép
- az Örök Tenyér -
A fényre teremtettél,
hogy e földön mossad életem,
s a tekintet, mely melléd enged,
vigyázza most léptemet.
Ágadról vagyok apró remény,
gazdag égről szegény földtekén,
létre rezzent pillanat
elveszett mosolya,
néha ritka célra járok,
szellő s a vihar
kezeiben szállok,
a mindenre kitesznek...
E földre cseppent mindened,
kínod és az érdemed,
minden, mi többre gazdagít,
mint útnak porán,
kék-s-ég nyomán
magadra igazít.
Egy Város utcáit járom,
mint a(k)Kor Londonét,
Színes, tengernyi özönét,
hol sok-száznyi álom összefér,
az enyém és a Tiéd,
álltál már itt - jártál már, kit
megébredt ezredén
kísért szorgalom...
Őszintén születtem,
s annak is halok,
egy életre szeretek,
néha meg marok.
Súlyos léptek lágy moraja
tavasz színein rám köszön,
mint a Forrás, csobog-forog,
(H)Ősi L(F)ényen tár özön.
Segíts most is bízni,
tévedt álmom hajnalán
kezedhez érni.
Hogy így legyek - kiért neked
földek és tengerek
éneke lobban
jobban,
szívem szívedhez...
Hol hajdan szarvas lába topogott,
oly csaták után anya zokogott...