Varga Norbert1981
Ha tudtam volna hogy nem vagyok jól
elmentem volna egy olyan helyre ahol megmondják
nem vagyok
jól
doktorok
doktorai valaminek
a világ doktorai
doktor ez...
valami szépet játsszunk
én a férfit te a nőt
multikulturális bicegők
szappanok szappana mosakodunk épp tisztára
mennyi mocsok micsoda közhelyek
Tudod azért kell most csendben maradni
Mert senkinek se kell most félni
Tűzőgéppel tűzöm fel a holdat
Jól néz ki ahogy még velem vagy
Éjszakákat ölel a hold
Azt is kitűzőm
Mint ki olvas és old
Problémákat ezzel...
Süsd meg helyettem,
Könnyebb lesz megennem.
Vidd ki száradni,
Tedd ki várakozni.
Néha futnék visszafelé az időben
A tengerig a sötétben,
Hogy legyen út, megtalálom...
Valóban létezik-e egyetemes elv arra, hogy együtt legyünk,
Meg persze arra, hogy nekünk találkoznunk kellett?
Mert hol van a legjobb dolog?
Ha pedig nincs, akkor minden önmagába forog?
Miért jöttem haza?
Bele, ide, a csöndbe.
Néma minden, sehol egy barát,
Idebenn sem zörög minden, csak a szerveim,
A biológiai órám.
Aludtál-e már el könyvvel, magadhoz szorítva erősen?
Furdalta-e szívedet a szeretet?
Ültél-e már repülőn, bámulva a felhőket?
Szóltál-e ma már szépen Hozzám?
Leütöttem a vadat, és elvittem,
megnéztem, és elkértem,
játszottam, nem szerettek,
nem játszottam és szerettek,
elhalkultam, megbántottak,
kiabáltam, elfutottak,
hurkot kötöttem a nyakamba, de kibújtattak,
hurkot kötöttem a nyakatokba, de lasszó elől meglógtak...
Kukac van a vadalmában
pedig Kedvesem
annyi álmot beleszőtt a világba
de a homoksúly is a szívéhez odanőtt
anyatérkép alapján a kémia is használ
toporzékolás szívből az egész
a vágyfelhőmön ülve gyújtsál most rá
szól a kémia...
madár,
már tudok én is repülni,
megvárom, míg nagyra nő a szárnyam,
kinyújtom a kezem, és csinálom úgy, ahogy valamikor láttam,
nekifutok, súrolják a háztetők a lábam,
önöknek épült ez a körforgalom, azt még látom,
és a házunkat Makón, ahol nem nőttem fel,
és a Marost, ahová bicikliztem, és ahol örültem annak, hogy nem félek.