Varga Norbert
létezésed képzelt tükrében...
skizofrén világod
minden színe vonzza tekinteted.
Kandallónkban tűz most nem lobog,
még hozni kell rá életünkből sok hibát s lomot.
Hogy tud fájni egy ki nem mondott szó,
karcolni szívbe, mi oda nem való.
...halványul mint fénykép a napon
csak ki látta tudja már mi volt
akkor azon a hajnalon...
Nem a fa hűtlen, nem is ága!
A gyümölcs, mi földre vágyna.
Eddig függött, elég már!
Ott lent a függetlenség ami vár.
Végtelen út vezet hozzád.
Elérlek! Mikor így érzem...
Hideg szobában magammal,
Eljátszom egy boldog gondolattal.
Magam vagyok.
Nem szól, én csak hallgatok
akkor is, ha hűtlen vagyok.
Hideg szikeként hatolt át rajtam a néma gondolat,
egy szívtelen perc alatt.
...konyhakövön ülve
hazugságba menekülve
lesütött szemmel
jöttek szavak...
pontok s vesszők
idő gondolat vesztők
minek e sok pont és vonal
úgy is mindenki mást von le...
Hát nem esztelen ki nem akar aludni többé?
Csak várni üvöltve vagy csendesen téged.
Ki nem kíváncsi a Napra, holnapra,
A Holdra, fényre, sötétre.
Egy magányos éjjel,
közös ágyunk rejtekében
újból megálmodtalak.
Nem voltál több mint máskor,
Csak te voltál magad.
Magadért szerettelek,
és azért amit tettél.
Azért aki te magad vagy.
Elmondani ezt nem tudom,
így elhallgatom.