Varga Norbert
...halványul mint fénykép a napon
csak ki látta tudja már mi volt
akkor azon a hajnalon...
Nem a fa hűtlen, nem is ága!
A gyümölcs, mi földre vágyna.
Eddig függött, elég már!
Ott lent a függetlenség ami vár.
Végtelen út vezet hozzád.
Elérlek! Mikor így érzem...
Hideg szobában magammal,
Eljátszom egy boldog gondolattal.
Magam vagyok.
Nem szól, én csak hallgatok
akkor is, ha hűtlen vagyok.
Hideg szikeként hatolt át rajtam a néma gondolat,
egy szívtelen perc alatt.
...konyhakövön ülve
hazugságba menekülve
lesütött szemmel
jöttek szavak...
pontok s vesszők
idő gondolat vesztők
minek e sok pont és vonal
úgy is mindenki mást von le...
Hát nem esztelen ki nem akar aludni többé?
Csak várni üvöltve vagy csendesen téged.
Ki nem kíváncsi a Napra, holnapra,
A Holdra, fényre, sötétre.
Egy magányos éjjel,
közös ágyunk rejtekében
újból megálmodtalak.
Nem voltál több mint máskor,
Csak te voltál magad.
Magadért szerettelek,
és azért amit tettél.
Azért aki te magad vagy.
Elmondani ezt nem tudom,
így elhallgatom.
Templom vár téged is,
és mise szól értem is.
Mikor te örök hűséget fogatsz,
új szerelmed kezének,
én akkor adom lelkem
örök Atyám kezébe.
Hozzám értél végleg.
Bár már nem vagy velem,
Érintésed örökre itt maradt nekem.
Szólnék, mégis szótlan vagyok.
Már úgy vártalak, s megint hallgatok.
Mesélnék életről, jövőről, múltról,
csodákról de szólni mégsem tudok.
Csak némán ülök és hallgatok.