Varga Nándor

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tündérkert

Szirmok, lombok, ágak,
mozdulatlan tájak,
suhanó szelekkel
tovaszálló vágyak.

Tovább...

Újraolvasva

Sorok, sorok, sorok, nagy kezdőbetűk,
Rímek és szavak, s mélyebb jelentésük.

Tovább...

Hangok között

Zenének mestere csak olyan ember lehet,
Ki mosollyal táncra hív minden egyes lelket.

Tovább...

Veled

Alvó álmot alszik a szél,
fák hangjában a csend regél
mint könyvben a lap, mozdulatlan
dobban a szívem már unottan.

Tovább...

Szavak nélkül

Mit nem érthet ész és nem foghat kéz meg,
mi nem veszít el akkor, ha félek,
idő és tér sem szab neki határt...

Tovább...

Egyedül

Mint fényűzötte árnyék, mi nem talál otthonra,
Mint kép nélküli fénykép, mely nem fekszik papírra,
Mint vizes sziklán ülő aprócska buborék...

Tovább...

Tükör

Nincsen annál fájóbb, sőt tán megalázóbb,
mint éltedben végig a vesztest te játszod,
s bár szembemész az árral, zúzva törsz serényen,
lelki gyengeséged urad minden lépten,
s ketten vagytok benned, vagy hárman, ha nem elég,
senki nem tudója, léted mely része ég,
káosz itt a rendszer, s e négy betű az alap,
annak, mi még régről tebenned megmaradt.

Tovább...

A tudat határa

Látni azt, ami volt, s már nem eljövendő,
tudni és érezni mindazt, mi már késő,
s így halni mindannak, mi táplálja a létet.
Magas itt az ösztön, az is alig éltet,
s hullni még mélyebbre, s szemtanúja lenni,
Hogyan tud a világ egyszerre elveszni.

Tovább...

A bárány

A békesség csíráját hordozta magában.
Ki befogad, élete lesz majd a hazámban,
így szólt, s gondolata mindvégig az maradt.

Tovább...

A Nő

Fenséges kecsesség, tavaszi frissesség,
egy talpalatnyi földön maga a mindenség.

Tovább...

Neked

Mint ócska kilincsen rozsdamarta kéznyom,
elkopott bánatom, s örömöm átadom, te csillagfényű ember,
szeretni nem restell Ő, kinek szép szeme értem könnyben eltel,
s az elmúlt évek visszhangozzák a boldog percek sokaságát...

Tovább...

Pillantás

Érett ízű fénnyel betakart lágy mező,
csendlomb susogása, puha paplanfelhő...

Tovább...

Könnycsepp

Mily szép egy mosoly, mely életet takar
egy gyöngyöző könnycsepp, mely elsuhan hamar
az ember bőrének legragyogóbb felén
arcának peremén hullik alá a fény
mily mély az érzés, melynek határa sem lehet
magánytól az égig élni csak így lehet
s a fájdalom, az nagy kincs
létünk iránytűje, jaj annak, ki folyton menekülne tőle...

Tovább...

Az önzés vágya

Hol magány van, s kényelem,
nem is csak félelem...

Tovább...

Vers Istenhez

Ó, te Király, kígyók felett
őrized a bölcseletet
látod azt is, ami nincsen
tudod azt is, amit hittem
benned van a jelen s a múlt
boldog ember, ki rád szorult
de ki saját útját járja
lassan-lassan sírját ássa.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom