Varga István
Húsvéti szomorúság
...gyógyírt sem leltünk lángokba hulló könnyekre,
harangok is némák, oly pokoli tűz tombol,
ember már nem épít, folyamatosan rombol.
Húsvét
Legfiatalabb unokámnak elmesélem,
Egykor volt nekem is egy szép emlékem,
Gyermekként a Húsvétot én hogyan értem,
Annyi idős korban, tíz-tizenkét évesen.
Ők a szépséget hordozzák magukban,
anyaságot kapnak felnőtt korukra,
kiskorúktól játékuk sok-sok baba,
vörös, fekete vagy a szőke, barna.
Ugye, kedvesem, eljössz, ha hívlak,
mikor az almafák virágba borulnak,
vedd fel a kék pettyes karton ruhád,
szokott helyen virágcsokorral várok rád.
Nem ismertem azt a dalt,
melyet ajkad dalolt régen,
nem ismertem azt a lányt,
ki valaha elrejtett szívében.
Tavasszal kiskertembe jöttél,
majd szívembe is beköltöztél,
hogyan írjam le ezt az érzést,
hiszen te adtad meg a végzést.
nyolcadik ének
Elnézegettem, hogy nőttek ki itt a házak,
keményen dolgoztam, feszítettek a vágyak,
vasúti műhelyhez oly közel volt a Dráva,
ma már az a műhely is magányos és árva.
hetedik ének
Emlékeim ködéből előúszik a régi kép,
Anyám, Apám fiatal, és minden olyan szép,
régi mozi mögött a kukoricás, szőlő, a rét,
nemcsak unokáimnak folytatom e mesét.
Rohangálok fel és alá, virágboltot nem lelek,
hol vegyek most gyöngyvirágot, mivel egy nőt meglepek,
tollat fogok, verset írok, képeslapot küldhetek,
díszdobozban bonbont veszek, melyből én is ehetek.
Hatodik ének
Vadgesztenyefák helyett büszke platánok,
egymást váltják vízköpőkúton a gyíkok,
első gyík bronzból, mit ad Isten, ellopták,
de a másodikat gránitból faragták.
Folyamnak két partját egy épített híd köti össze,
de szíved és szívem között szerelem építette,
folyónak hídjáról, ha letekintesz a mélységbe,
békésnek tűnő vizet látsz, mely hömpölyög medrébe.
Régen inspirál már egy gondolat,
olyat alkotni, amit más nem tudhat,
nem verset, irományt, kézzel foghatót,
körbe lehet járni, mint egy szobrot.
ötödik ének
Ha tégedet is majd az élet úgy alakít,
terveidet gúzsba köti, munkád elkábít,
akkor is szereted a helyet, hol gáncsoltak,
míg csak álmaidban valósultak meg a vágyak.
Negyedik ének
Postautat grófi útnak is mondták,
emlékeknek ám hallom dobogását,
visszaérek disznó járta pusztára,
Kremzir uraság Belcsapusztájára.