Varga István
ötödik ének
Ha tégedet is majd az élet úgy alakít,
terveidet gúzsba köti, munkád elkábít,
akkor is szereted a helyet, hol gáncsoltak,
míg csak álmaidban valósultak meg a vágyak.
Negyedik ének
Postautat grófi útnak is mondták,
emlékeknek ám hallom dobogását,
visszaérek disznó járta pusztára,
Kremzir uraság Belcsapusztájára.
Tündérrózsa vagy,
mely kelyhébe fogadja
vágyó testemet.
harmadik ének
Gatyaszaggató a vadszederbokor,
szépen mutatkozik a fákon vackor,
odébb a dzsindzsa sűrű falat képez,
mögötte vaddisznó, vadmalac neszez.
Második ének
Vöröspart egy holtága a Drávának,
ott nyújtózik el aljában Belcsának,
nem messze van tőle egy tó, a Kisbók,
hol mindig oly boldogok a horgászok.
első ének
Itt, hol a vad Dráva szaggat partokat,
vagy őstölgyek mutatják rég magukat,
sok vad, így aranysakál is, a honát lelte,
nem lehet semminek, senkinek ketrece.
Újévnek hajnalán hát mit kívánhatok,
legyen minden jóval terítve asztalod,
körötte a sok szék, rajta szeretteiddel,
küszködnek majd a sok finom étekkel.
Maszkabálra lelkesen készülődtünk,
miközben másikon jókat nevettünk,
szemedet egy keskeny kendőcske fedte,
szerinted az is elég farsangi estre.
Télnek közepén integetnek a hóemberek,
visongnak kipirult, hógolyózó gyerekek,
már nemcsak falun vágnak érett disznókat,
hol kóstolnak pálinkát, majd finom borokat.
Nyitott ablakon szél lebbenti függönyödet,
hirtelen eszedbe jut, nem zártad be szívedet,
huncuttól próbát teszel, ki lesz, ki bejön rajta,
vörös, szőke vagy egy mosolygós, gyönyörű barna.
Somogy Barcson három torony látszik,
szabad szívemmel három kislány játszik,
egyik fekete, másik szőke, harmadik barna,
no, közülük ki lesz majd szívemnek rabja?
Bezárok egy ajtót, a múlt évnek ajtaját,
Úgy látom csak meg majd újév hajnalát...
Vajon mi vár rám az új évben,
mit ad majd a Megváltó nekem,
kórházi ágyat vagy menlevelet,
netán egészséget és boldog életet.