Varga István
Kit érdekel már egy megvénült ember,
kin végigment úgy hetvennégy henger,
emlékezetéből a józanság nem veszett,
de hóhérai ellen mindig fellebbezett.
Kora reggel a napfénnyel üzenetét kolomp küldi,
marhalepény fröccsen porba, utcánkat így üdvözli,
egyhangúan csorda ballag, néha puli belevakkant,
egy-egy tehén elbődül, pásztor botja néha koppant.
Mint mikor agyagos, sáros földbe
mély nyomot hagy szekérnek kereke,
ilyen lett bennem anyámnak emléke,
nehezen viselt fájdalmas betegsége.
Itt-ott mindig hunyorog kis fény,
közöttük kószál pár emberi lény,
majd gyűlik és nő az emberi tömeg,
virágokkal színesednek sírkövek.
Egy Füredi Anna bál, mit közelből láttam,
a szívkórház erkélyén szomorúan álltam,
hallottam a zeneszót, hiányzott a nótám,
gyönyörű lányt láttam Balatonnak partján.
Nekem az ősz is szép tud lenni,
elég, ha van benn borsószemnyi,
itt mindig másak színek, virágok,
akadnak néha benn jégvirágok.
Színes, foltos lombszőnyegét
terítette, mint köpönyegét,
mesél az ősz tündérmesét,
megszülte leánygyermekét.
Szépek voltak a tündérmesés évek,
vége már az ifjúkori őrjöngésnek,
de szerelem csókját őrzi emlékezet,
ritkán köszöntök vacsoravendégeket.
Szárnyalás
Másnak a mása nem vagyok,
saját szárnyammal szárnyalok,
igaz, néha kurtítják röptömet
vagy gáncsolják lépteimet.
Ajtót nyitottam egy szolid teremre,
odabent halkan szólt a gépzene,
falakon körbe, mint egy galériában,
festményeket bekeretezve láttam.
Szurokfekete a mostani esti éjszaka,
Hold nem világit, csillagokat felhő takarja,
Majd sötét leplét így akasztotta rám az éj,
Nem csillog, és oly szürke Dráván a habtaréj.
Szomorúság, ami gyötör,
szomjazónak nincsen vödör,
oltaná szomját, de nem tudja,
beleszakadt a mély kútba.
újabb csapás
Dús harmat csapódott nyári hajnalon,
mint vízpermet a parti kőhalmazon,
az a sok megannyi gyémántcsillogás,
korai fényben a sűrű pislogás.
Idő verte porosodó évek,
lassan vége az őrültségnek,
vihar tépázta fákon gond honol,
és te még mindig álmodozol?
Ráncok, évek egyre jobban rám telepedtek,
indák évtizedei körém tekeredtek,
láttam tölgyet borostyán szorításában,
toportyánt vadászcsapdának fogságában.