Varga István
évfordulóra
Ugye, kis unokám, Péter, emlékezel...?
kicsi korodban kézen fogva vezettelek,
még itt vannak kertek alatt az elmúlt évek,
aztán voltam szánkót húzó, kétlábú paripád,
vagy rád sokszor ügyelő szerető nagyapád.
Mondd, kiket vigasztalnak szavaid?
Az emlékek mind a múltba vesztek,
nem rajzolnak képeket, vagy festenek,
szabadok a láncra vert, szorgos kezek.
Ne vágyj vissza - hol kerültek téged,
ne bánd azt a Nőt, aki sosem értett,
lehet - nagyon ritka, ki érti szíved,
lehet, sosem ér el az imádott szeretet.
Lepke szárnyát kérem kölcsön,
csak repüljek csodás helyekre,
szebbnél szebb, illatozó virágok
mámorító nektárral hívogató kelyhére.
Vissza ne térj, kedves galamb,
itt már neked morzsa sem akad,
szállj vissza távoli vizek fölé,
keress biztos, élhető partokat.
Zenetanártól búcsúzom
Elveszítette hegedű játékosát,
vonója kihullott örökre kezéből,
a mennyei zenekar tagja lett,
angyalok isznak a zenéjéből.
Szavaimat széjjelszórom,
majd egy rostán átszitálom
égnek sötét kárpitjára mind,
így átrendezve feldobálom.
Lelkemben csodás öröm fakadt,
vérem szinte bizsergett, forrt égve,
nappali égbolton láttam Csillagot,
oly volt az érzés, mint szerelem heve.
A te világod egy más világ,
de mivel nekem túl sötét,
én abban járni nem tudok,
vagy elfogadod azt a fényt,
amit odavinni én akarok,
máskülönben örökre kizárod
a felajánlott jobbító tudatot.
Lelked Anyám
Tavasznak virág édes illatába
merítettem be ezt a levelem,
most úgy írom remegő kézzel,
hogy könnybe lábadt a szemem.
Csókos, formás ajkadba
vágyón merítem ajkamat,
érzem remegő testeden
rég vágyott csókomat.
Bújt a lágy esti fény
Holdnak arany ruhájába,
ekkor kívántál menni
az esti maszkabálba.
Tegnap volt, nagyon tegnap még,
gyermekként mikor játszottam,
szerettem mesét, regényt olvasni,
könyvekből szép szavakat loptam.
Vendégnek szánták a kemence sutját,
ott pihenhette ki fáradságos útját,
korán ébredt körbejárta malomnak házát,
majd visszatért fütyörészve, nyitotta ajtaját.
Ki vette észre ezt a csöndet -
öreg malom árkában nőszirom,
már nem forog erecske vízétől lapátja,
erecske vize halkan kiáltja, nem bírom.