Varga Éva
Születésnapomra
Két perccel múlt éjfél
Betelt a negyvennégy
Alig élhettem meg
Világunk kedvencét
Az elrabolt idő
Az elrabolt időt
Visszaadnám... Néked
Talán egykor majd
Festek egy szép képet...
Egykor ifjú volt, fiatal...
Most idős, öreg...
Az idő csak röpke perc...
Vajon ki érti meg?
Sírtam volna, mikor szemedbe nevettem
Tudod, akkor oly sok dolgot szerettem!
A szám akkor szép mosolyra nyílott,
De a lelkem száguldásra hívott!
Már megint nem tudok aludni.
Fülemben zakatol a vers...
Hallgattam csöndben az ágyban,
Hogy halkan nagyokat nyelsz.
Szívből szól
A szó, és
Csöndesen suhan,
Könnyezve néz feléd
Az égre,
Óh, Uram!
Nem feledem, hogy harcolsz,
Csak soha nem jól karmolsz...
Él bennem a varázsló!!!
Semmibe vetted az álmom,
Azt hitted, ingyen majd játszom!
Nem én vagyok áruló!
Elhalkult árnyak megfakult fénye
Tűnik elő az éjben
Visszafojtott könnyek tengere...
Üzent a téli szél a fák között
Hozta bús üzenetét
Hó temette be lépteit
Elsötétült az ég.
Sudoris Gutta - egy egész füzér
Pereg nagy csöndben az arcomon
Formabontás és veszélyes álmok
Horror vacui - mosolyok
Sárga a rózsa nyílik az éden...
Szemében az éjek álma
Új virágot hajt
Szívéből a szél elfújhat
Minden apró bajt...
Zakatol a vonat.
Látom feltűnni arcodat.
Te, az egyetlen, aki féltesz, óvsz,
Mint jó ismerős, velem bandukolsz.
Zakatol a vonat.
Minden apró nesz
Téged idéz
Sóhajt az est.
Kóbor gondolatok
Párájában
Szomorúan
Nyugszik egy
Fáradt test.