Varga Éva
Petőfi volt, a költő
A magyar nép barátja...
Küldöm ezt a kicsi verset
Ajándékul Néked,
Ideírok a lapra
Mindenféle szépet.
Kiáltanék az éjbe
De néma a szavam
Itt ülök csöndesen
A szobámban magam
Könny nem mossa arcom
De fáj a távolság
Mint Isten Szent Házában
A komor káromlás...
Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb viszály, irigység...
In memoriam vitéz lovag Szilágyi Árpád József
Névnapi "ajándékként" kaptam a hírt.
Peregnek az emlékek, a szavak.
A múlt héten még reánk nevettél,
Hol fehérek voltak a falak.
Szökik már az óév
Előlünk a múltba
Mindenféle emlék
Bele lett már túrva...
Köszönöm a verset, köszönöm a képet,
én is kívánok hát nektek minden szépet...
Születésnapomra
Két perccel múlt éjfél
Betelt a negyvennégy
Alig élhettem meg
Világunk kedvencét
Az elrabolt idő
Az elrabolt időt
Visszaadnám... Néked
Talán egykor majd
Festek egy szép képet...
Egykor ifjú volt, fiatal...
Most idős, öreg...
Az idő csak röpke perc...
Vajon ki érti meg?
Sírtam volna, mikor szemedbe nevettem
Tudod, akkor oly sok dolgot szerettem!
A szám akkor szép mosolyra nyílott,
De a lelkem száguldásra hívott!
Már megint nem tudok aludni.
Fülemben zakatol a vers...
Hallgattam csöndben az ágyban,
Hogy halkan nagyokat nyelsz.
Szívből szól
A szó, és
Csöndesen suhan,
Könnyezve néz feléd
Az égre,
Óh, Uram!