Varga Balázs (baliinsel)
Néha azért elgondolom, mi is lenne jó nekem.
De nincs válasz, mert nem tudom, hogy mi is az, mi kell nekem.
Siklik a rét völgyes, hegyes háton.
Dimbes-dombos lankákon, átkúszik a tájon.
Egy ember életében, sok minden van.
Vannak szerelmek, vannak tárgyak.
Vannak a meg nem élt, áhított vágyak!
Vannak álmok, és vannak célok.
De vannak harcok, és vannak béklyók.
Amikor elmúlik az érzés,
mikor nem tudod, hogy vége.
Mikor a tűz köztetek pislákol,
de nem érzed, hogy égne.
Belépsz az ajtón, érzed, hogy ez jó, nem tudod, hogy miért, pedig nincsen szó.
Nem hangzik el semmi olyan, megjöttem vagy szia...
Folyik az élet, mint egy hatalmas folyó, benne úszunk mind, mint aprócska ágak.
Hullámmal, örvénnyel mind harcban állunk, és jönnek ők úgy, mint az elsuhanó tájak.
Az éjszaka véget ért pont, mikor a másik oldaladra fordultál.
A fejedben szól egy tegnapi dallam, nem tudod, hogy hol hallottad.
Belépsz az ajtón, ki az, aki ugat?
Egy vidám kis barát, ki rohanva fogad.
Felugrik és megnyal, egész nap ezt várta,
hogy újra vele lehessen a kis játszótársa.