Varga Árpád
Elindult, mint valami hódolat.
Útra kelt az érdek előzékenyen,
mégis hajtóerővel bírva.
Lábaimat már nemigen kapkodom.
Fentről jobbára kiderül.
Nézd meg a házak tetejét!
Praktikum kell a lánynak!
Az időjárás nem várhat.
Bár érzelmes, mégis lépve győz,
aki praktikát ad a lánynak.
Hogy félrebeszél még a költő is -
én Öntől tanultam!
Nem tudtam mindezt,
de mára már okultam.
S vártam.
Szakítanál csak azért, hogy szabadnak te tűnj.
Így öröklődik s őrködik bűnre a bűn.
Igaz ember kis hibáért nem haragszik,
lenyűgöző türelmével Jézust játszik.
Ha gazember szerelméért élni lehet...
A kulturált vita
kiváltság, nem hiba.
A meddő vita meg
csak hierarchia.
újabb válogatás költeményeimből
Ma
otthon
mi lehet?
Hol várhat ránk
módos kikelet?
Minden emberben egy közös
volt és van és lesz, s ez örök:
jelesül a Nap
a fejünk fölött.
Mire kell az idő?
Vajon mire kell?
Hogy legyen még nevelőd,
Kitől tanulva tisztelj?
bárhová is költözöl
marad híred utánad
bárhogyan is szörfözöl
marad híred utánad
bárhova is távozol
marad híred utánad
bárhogyan is változol
marad híred utánad...
sajnálni lemúlást
megszánni régiest
szerencsétlent
búcsúzni mélán
keseregni fojtóan
emelkedetten
bánni tettet
érezni sajnálatot...
én csak tanuljak bölcstől
és kövessem a fiatalabbat
vegyek példát öregebbről
ne maradjak el korábbitól
ne szakítson le ifjú titán
legyek tisztelő s illedelmes
ismerjem az összes technikát
fogadjak el mindenkit...