Varga Árpád
első szárnypróbálgatásaim e cím nélküli magyar versformában
Add
nekem
két szemed,
s én belátom
velük hibáim!
Valaki tudja rólam...
Nem bújhatni sehová,
se egy kő alá.
Ha létezel - vagy.
(Azonosítva...?!
Hmm...)
Nézni, nézni, nézni...
Arcodat fürkészni,
minden egyes arczegzugot,
a kontúrt, az áll-hajlatot...
Ma már van olyan,
hogy olló nélkül
nem tudsz hová menni.
Bontanod kell, szabni, vágni,
magadnak felnyitni.
Mindenkinek van egy kutyája,
méghozzá a gyermekkorából,
kivel megtanul szeretni s elengedni
ebből a világból.
In memoriam Csizmazia Gábor
Hogy van még valaki - de egy pillanat múlva nincs:
a legnagyobb titok, s a legnagyobb kincs...
Könnyen veszthető, a legkönnyebben az élet,
maga ama lehetőség, hogy ronthass és tévedj.
Az ünnepek alatt
A kis nyuszi szaladt
Kölnivel kezében
Lányt locsolni szépen.
Vagy egyszerű vagy bonyolult...
Vagy szegény vagy nyomorult...
Ha én már nem leszek,
ne sírjatok emberek!
Ne sírjatok, csak éljetek!
Éljetek és szeressetek!
Ne könnyezzetek!
Javallatos január
Fehérező február
Mártírhozó március
Ápolatlan április
Mályvarózsa május
Juvenilis június...
Akkor jó, amikor van.
Most van jól, ideje van.
Itt az ideje, idejekorán van.
Jól halad az idő,
most kell megesnie, így kell lennie,
és ma.
Néha szelíden, néha halkan.
Néha csendben, magamban.
De csak óvatosan!
Bagoly vagyok.
Olykor fáradt, de most némán figyelek.
Az éj csendes, az óra kattog,
A távolban egy buszféle tompán nyekereg.