Varga Árpád
Élt egy magyar Teodor: Kármán.
S tódult bé tudomány, találmány.
Üldözést megúszva
vonalát meghúzta -
azon minden űrhajós átjár.
Sokan azt gondolják, majd annyi az élet,
hogy örülnek, csalnak - s vigyázón remélnek.
Elindult, mint valami hódolat.
Útra kelt az érdek előzékenyen,
mégis hajtóerővel bírva.
Lábaimat már nemigen kapkodom.
Fentről jobbára kiderül.
Nézd meg a házak tetejét!
Praktikum kell a lánynak!
Az időjárás nem várhat.
Bár érzelmes, mégis lépve győz,
aki praktikát ad a lánynak.
Hogy félrebeszél még a költő is -
én Öntől tanultam!
Nem tudtam mindezt,
de mára már okultam.
S vártam.
Szakítanál csak azért, hogy szabadnak te tűnj.
Így öröklődik s őrködik bűnre a bűn.
Igaz ember kis hibáért nem haragszik,
lenyűgöző türelmével Jézust játszik.
Ha gazember szerelméért élni lehet...
A kulturált vita
kiváltság, nem hiba.
A meddő vita meg
csak hierarchia.
újabb válogatás költeményeimből
Ma
otthon
mi lehet?
Hol várhat ránk
módos kikelet?