Varga Ákos
Szürke szemed, szürke szád, szürke vagy te mindenhol,
A reszortod is annyi csak, hogy céltalanul ténferegj.
Nem szónokolsz zöldségeket, mint hetven éve Ribbentrop,
S a homályos szürkeségben pont időben érkezel...
Verset írni éjjel, már csak autodidakta szórakoztatás.
Egy szétfrusztrált nap után jöhet egy kis szórakosgatás...
Néma hang kelendő, nem viszi túlzásba.
Csendben rág, nem beszél, ilyen a botsáska.
Épphogy csak beleszippantottam,
Tudtam, hogy ez most valami más.
E csend a szürke mindennapokban
Egy némán kitárult űr-nyílás.