Várady Endre
Villon születésnapján /1431. vagy 1432. IV. 8./
E jeles napon lelkem
"szegény" Villonra nézett,
s fülembe csengett menten
néhány keserű versidézet.
Álmodjuk együtt a keresztnek szentségét!
Álmodjuk együtt: a megváltás megtörtént!
Keresztet ácsolok betűkből, hangokból.
Golgota hegyét gondolatokból
hordozom össze. Nehéz szavakból.
Mi lenne, ha...?
Mi lenne, ha nem én lennék,
hanem ő?
Nem férfi lennék,
hanem nő?
Nem lenne ilyen kevés a hajam,
és nem a kenyérre kenném a vajam?
Certifikált próféták vesznek körbe,
kezükben eredetigazolással.
S röhögve néznek a tükörbe
marcipánarccal, cukormázzal.
Ha lelkem elszenderült,
s a szervezetem lemerült,
továbbélek új testben,
újjászületek menten.
Facebookozom éjjel-nappal
lendületes akarattal.
Nem véletlen ülök itt,
kipletykálok mindenkit.
Beöltözik a táj:
természet farsangja
adja a díszletet
idén januárra.
Meghaltam már,
vagy örökké élek?
Években mérjük,
vagy hitben a létet?
Egy furcsa szilveszter margójára
Egy újabb szilveszter
száll le az időből
hozzánk, és elölről
kezdhetjük az új évet.
Istennek szent lángja
küldött e világra.
Boldog születésnapot,
ki áldásod hozod.
Közeledik napja az isteni kegynek,
amely születését hozta egy Gyermeknek.
Ünnepeljünk hát ezen égi csodával,
Háromkirályokkal, pásztorkürt szavával!
Szobámban remegnek a falak,
le is hullik a vakolat.
Dübörögnek ágyúk, tankok.
Vad harci üvöltést hallok.
Fájó szegek a mestergerendában.
Skarlátmagányban fázó éjjelek.