Váradi Ninetta
Kedves Mama, ezt a kis verset neked írtam,
Mert te vagy a legfontosabb e világon számomra.
Ha madárka lehetnék, énekelnék minden reggel ablakod alatt,
És csak annyit mondanék, légy te a legboldogabb nagymama.
Hosszú utat tettem, míg ide jutottam.
Élet, ami soha nem örök, gyorsan elmúlik.
Sok dolog nem úgy működik, mint mikor gyermek voltam.
Beszürkült hétköznapjaimba fényt vinnék, ha a nap sugarai engednék.
Kicsi gyermekkezem kopogtat ajtódon,
Szívem dobbanása egyre nagyobb,
Hárman jöttünk el hozzád,
Mondd, befogadnál?
...Gyermekként annyit játszottunk együtt,
De már felnőttünk, és a sors közénk állt.
Elmúlt a gyermekkor, gondjaink vállainkra szállt.
Gyermek voltam, te ezt sosem láttad,
eldobtál, mert a bátorság tőled messze állt,
mindig rólad álmodtam, hogy szívből szeretni fogsz, ha újra látsz,
de soha nem jöttél el hozzám.
Karácsony van ma kedves családom
December 26. van ma kedves édes családom
Oly rég várom-e szép ünnepet
Mert ez az ünnep összehoz bennünket.
Nem vagyok tökéletes,
hibáim is vannak
de próbálok erős maradni
s az önbizalomból nem adni.
Hűnek lenni ahhoz, akit szeretünk nem elég,
Borzong tekintete, ha valami rosszat sejt,
Szeretni, tudni kell s vele hűnek lenni kell.
Szeme ragyog, mikor látja, boldog vagyok.
Szerencsés lány vagyok,
hiszen mert élek és szeretni képes vagyok,
A világban érzem a szebbnél szebb csodákat.
Érezni tudok és jó, hogy ez nekem így jó.
Annak a legjobb,
Aki senkit szeret,
Ő mosolyog öröké
a fájó könnyek helyett,
Az ő álmát már
Nem zavarja semmi.
Lelkem tiszta és gyengéd
Szívem kővel van borítva
Mint a köves utak megszilárdulva
Már rég el akartam neked mondani
Azt mi bennem él,
Csak nem tudom, hogy mondani,
Pedig az érzelem bennem él.