Vámosi Judit
Odafent a sötét világűrben, messze,
ahol a legfőbb úr a csend,
talán nem lennék ily nagyon elveszve,
mint ezen a Földön itt lent.
Jóbarátkeresés,
kérdezés,
felelés,
habogás,
hebegés,
némaság,
fecsegés,
bicikliszerelés...
Az utcán, dobozok között
élnek megfáradt emberek.
Szívük régen összetörött,
talán gyógyítani sem lehet.
Annyi mindent megálmodtam,
hogy majd úgy lesz egy szép napon.
Majdnem mindent el is dobtam.
De azért nem panaszkodom.