Válóczy Szilvia

Született: 1978. június 4.

Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Verona

Térdre borult testek mellett
Isten seregei némán figyelnek,
a gyötrelem szemeikben
forrón égő, árva keresztek.

Tovább...

Te és a sivatag

Akkoriban megcsapott a nyugalom határtalansága...

Tovább...

Kezdj el élni!

Ajánlás Neisz Gábornak

Néha az élet megajándékoz,
és hirtelen a sors kormányoz
hozzád valami csodát.
Ahogy nőnek az álmaid,
megkapod a változás jogát.

Tovább...

Karácsonyi csoda

Csoda vesz most körül,
mint lobogó gyertyák lángjában a fény,
szemeinkben tünemény
reptet hullámzó színeket,
mosolyba mártja
az ünnepbe öltözött szíveket,
s a meghitt hangulat...

Tovább...

Nem tudom...

Nem tudom, miért szeret szívem,
a válaszok nem fontosak,
mit érzek, mélyről jövő,
s igaz szív értheti csak.

Tovább...

Szabadság

Ahogyan ott ülünk a kavicsos parton,
s messzebb a Duna ringatta hullámok
játékába egy-egy hajó téved,
átölelt karjaid közt lelkem
nyugalmadba réved,
mert ez a pillanat
lelkünk akarata:
a szabadságé.

Tovább...

A szabadulásért

Minden él...
Nézd és lásd, mit rejt a képzelet,
szabadítsd ki létedet
e nehézkes vétek alól,
s halld meg a zenét...

Tovább...

Zivatar után

Nehéz a levegő,
künt lebegő párát
ver vissza a nap,
sűrű zuhatag szakadt
homokra, zöldre...

Tovább...

Búzavirág

Búzavirág, Búzavirág...
Integet a szála.
Kis levelén, kék virágát
duzzasztja a hála:
"Jó így nekem, jó itt nekem
szép Magyarországon!

Tovább...

Pilisi körkép

Erdő, erdő, hatalmas erdő
ingó-bingó kőhalmos erő
megáll, megáll benne az idő
Isten szíve, végtelen, s élő.

Tovább...

Elhagyatásom idején

Nyűglődöm, hőbörgök egyszegény
gondom alatt, nem találom magamban
a megoldást, a kiutat.
Sok kérdés kér, majd naphoz ér,
de még rejti lényegét,
míg várva vár és alva jár,
az ősz teríti szőnyegét.

Tovább...

Te és én

A nélküled nem,
csak a veled idő az,
mely boldoggá tesz,
melletted élt,
meghitt napokat,
mikor újra hallom
hangodat.

Tovább...

Ha nem volna késő

Önmagammal való küzdés
minden egyes sor
a közömbösség magába zárta
magányom lángoló fényeit
mert a szív reménye itt
nem helyénvaló.

Tovább...

Kelj fel, Ember...

Kelj fel, Ember, fel a porból...

Tovább...

Vers egy tehetséges költőpalántáról

Meglepődtem, mikor kirázott tolladból
csak úgy ömlött a szó,
s nem csak úgy odavetődött,
hanem értéket becézve lendült át
éteri létéből szemembe.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom