Valentino Faicuzzio
üresnek tűnik minden
nem tudom mit hittem
hogy majd egyedül
megoldom mi fáj legbelül
ki más
mint én
lehetne hibás
ha te szirén
kitől ha van hívás
az élet tengerén
akár a csábítás
tör utat hetykén...
Minden lépésem árnyékként követi
Belém ivódott mélyen, már-már szöveti
Minden, amit teszek, minden, amit mondok
Minden, ami leszek, minden, amit gondolok
Minden, amibe belekezdtem, amit befejeztem
És mindig remélem, egy őrangyal lebeg felettem
Ki majd mindig gondolkodik helyettem
Gondolata pedig cselekedet lesz kezemben...