Vajda Viktor

Vajda Viktor

Született: 2004. július 21.

Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vajon hiányzik ő?

Régen megszenvedtem veled,
Sírtam is miatta eleget.
Mostanra már elengedtem,
De lehet, hogy csak megértettem.

Tovább...

Csak úgy

Gondolkozom, zakatol az agyam,
Itt vagyok csak igazán szabad.
Éjjel... az egyedüllét gyönyöre.
Fekszem, csak heverészek,
És csak úgy gondolkozom.

Tovább...

Egyszer mindennek vége...

Mindig nehéz az utolsó búcsú,
Ha tudod, hogy nem lesz újból...
A személy, tárgy vagy bármi,
Ami régi emlék, eszmei érték.

Tovább...

Ha hírtelen mindent megkapnék

Hatalom... kell az? S mértéktelen vagyon.
Édes hírnév, mire mindenki csak vágynék.
Hogy haszna van-e így az életnek?
Ha mindent ölbe kap, ki semmit nem tesz?

Tovább...

Egy napom

Tudjátok, milyen az ember...
Elrontja, amit csak lehet,
Ráadásul attól független,
Hogy az jó vagy rossz-e.

Tovább...

Sírás

Régebben nem tudtam aludni
A gondok súlya alatt.
Mára ebből valami
Aligha egyáltalán megmaradt.

Tovább...

Van, amit jobb nem tudni

Hogy mit tartogat a jövő?
Ugyan... van még addig idő!
Mi lesz holnap vagy azután?
Sérelem ér, szerencse talán?

Tovább...

109

Csak egy ember...

Csak egy ember, semmi más...
Van még belőle jó pár.
Hisz sokan vagyunk,
Sokan is halunk.

Tovább...

Ha nagy hatalmam volna

1. rész

Hogyha nagy hatalmam volna,
Hu-hú, az de jó volna!

Tovább...

Ha jobban megbecsülnék...

Egyszer csak az otthon melegében
Eszembe jutott, milyen lenne a harctéren.
Az, ahogy majd golyót kapok,
Az, miként szenvedek és haldoklok.

Tovább...

Még én sem tudom

Még én sem tudom, mily rímeket
Fog papírra vetni kezem.
Magam is csak csodálom, ahogy
Jár, már-már táncol a lapon.

Tovább...

Nézz szét!

Nem merem kinyitni a szemem,
Vagy elvesztem az eszem.

Tovább...

Valentin

Furcsa volt az egész,
Ez a vak remény,
Egy fel-feltűnő gondolat,
De hogy is mondjam?

Tovább...

Egy érzés

Sok idő múltán eljött a visszatérés,
Véget ért a pokoli felemésztés.
Elkap egy bizonyos érzés,
Mely már megszokott, mint a légzés.

Tovább...

A lepel

Van egy padláson porosodó lepel,
Mit már rég nem hordott ember.
Ez a lepel elrejt téged,
De kiharapja egy részed.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom