Vajda J. Gábor
Elfekvő, sok majdnem halott, én vakon
tűrve fekszem ott, s hogy már ne verjen,
csendben - hogy fájdalmam fel ne keljen,
dúdolom legvégül kedves kis dalom.
Fáradt utcalámpák vacognak a télben,
ahogy léptem roppan, nyoma van a hónak.
Kacér kis hópihék táncolnak a szélben,
s röptükben nevetve szilánkokat szórnak.
Itt oly sok ember vesz körül,
s én nézem fáradt arcukat.
A "kell" mi mindent ír fölül,
hát kötnek kétes alkukat.
Apró kis szúrós kavics vagyok
a cipődben.
Hiszen rosszkor kereslek, mindig
rossz időben.
Ingujjra vetkőzött most vidáman az ősz,
hűvös zakóját egy székkarfára dobva.
Menni kéne lassan, de ő még itt időz,
mézes napsugártól forró csókot lopva.
Hideg hullámok közt csapkodsz a reményt keresve,
a fejed még víz felett, de lelked megfagyott.
- Lábam alatt az idő köröz prédáját lesve,
az erőm rútul megcsalt és csendben elhagyott.
Kicsi vagyok, de nagy testben.
Álmomban ágyamban fekszem,
nevetgélek, kvaterkázom,
- takarjál be, apa, fázom.
Ki nem mondott vágyainkból építünk légvárakat
Melléhúzunk indokokból égig érő várfalat...
Jókedvem tava most kiszáradva áll,
ördögszekért görget keresztül a szél
- egy kopasz fa mögül sandít a halál,
nem csorbul kezében az átokvert acél.
Ó, Nagy Pacal! Hozzád szól szerény dalom.
Lelkem tépi kín, és marja borzalom,
hogy némák maradnak a csendes ezrek,
kik téged szívből vagy épp szívvel esznek.
S nem kiáltják a fitymálók szemébe.
A pacal finom! Én azt ennék ebédre!
egy péntek délutáni dugóban ülésem apropóján
Ahogy a fényből kilépett,
a fű, mi kiégett,
füstös feketében
az űrhajó keretében,
- már nem láthatta,
amint üzenetét átadja.
...de messziről nézve mintha csendben állna.
Méhekre vár partján nap sárga írisze,
langy szellő ölében ő is messze szállna.
Papír kaleidoszkóp. Ahhoz hasonlítok, látod?
Nézz belém! Nézd az ezernyi szín ahogy ragyog!
Nézd a pirosat, a bennem izzó lángot,
és nézd a hűvös kéket, néha én vagyok...
Koszorúzási beszéd
Itt állunk most, koszorú a kézben.
Van, ki részben, és van, ki egészen
megrendülten, mint az állat,
ahogy lénye felénk árad.
Lehetnék bárki - hisz csak most múltam negyven.
Csak úgy túlcsordul belőlem fantáziám.
Kizártnak tartom, hogy részben vagy egyben,
ne menjen bármi és egyáltalán...