Vajda Csaba
Csendes, nyári éjjelen csillagok több százan
Tündökölnek az égbolton, de én csak rád vártam.
Oly sok idő telt már el szenvedésben, magányban,
S végül szívem boldog lehet, mert Rád találtam.
Te vagy, kiért a szív megdobban,
Te vagy, kiért a láng fellobban,
Te vagy nekem drága kincsem,
Rajtad kívül senkim nincsen.
Tegnap éjjel magam előtt láttam egy álmot:
Kezedben tartottál egy gyönyörű virágot.
De nem a virág volt az én álmomnak lényege,
Te voltál az, érzéseim irántad megérted-e?
Távol messzeségben rád találtam éppen,
Nap vagy, ki ragyog, jelenti ez évszakot.
Mindenféle embernek más a természete,
Kérdeznélek, hibáimat sokszor elnézed-e?
Szépséges lelked szivárványként ragyog,
Kívánok neked sok szép s vidám napot!