Vagyoczky Betti
Hiányzik a ritmus, hiányzik a nóta,
Hiányzik a lépés, vagy hogy valaki forgat.
Hiányzik a pezsgés, a szívem gyors verése,
Hiányzik a dallam, a cipőm zenéje.
Sokan állnak mellettem. Sok idegen között írok.
De mindenki gyenge, és azt mondják,
senki nem ássa ki a sírom.
Valaki kidőlt a sorból, mint fa az erdőből.
A pohár betelt, de Ő nem önti ki.
Kiissza, s újra teletölti.
Aztán kiül, nézi a világot,
Tudja, hogy megint hibázott.
Ránéztem, és a szívem hevesebben kezdett verni,
Mert ez az a hely, ahol mindig félre kéne menni.
Ahova az emberek nem csak azért járnak, mert hisznek,
Hanem hogy megtudják, mások mit éreznek.