Vágány József
Figyelj, Anya, Apa!
Mondani még nem tudom:
nekem egy kész csoda
az első karácsonyom!
Poéta vagy küldetéssel,
letilthatják minden szavad,
bátran küzdj a szembe széllel,
nálad a toll, ne hagyd magad!
Kilenc hónap elteltével
megszülettem egészséggel,
mindenkinek puszit dobok,
aranyos és erős vagyok.
Nekem nincsen bakancslistám,
és olyan nem is volt soha,
nekem nem volt gyerekszobám,
meg nem is jártam oviba.
Mint egy anya, ki kézbe veszi
a megszületett gyermekét,
az álnok is úgy dédelgeti
az új búza kenyerét.
Szóból ért a magyar ember,
de hallgatni meg arany,
időd annyi, mint a tenger,
ha nem te vagy az alany.
Faluszélen, kint a gáton,
hol a végtelen is kezdet,
megállok a folyóparton,
szinte hallani
a csendet.
Mesélek a nagy telekről,
iskolai szénszünetről,
piros orrú gyerekekről,
bádogfejű hóemberről.
Emlékeim mind bejártam,
hogy megleljem a szerencsét,
kerestem, de nem találtam
egy négylevelű lóherét.
Elértem az első százat
a népszerű Poeten,
nem éreztem lámpalázat
közel hetven évesen.
Nem bízok a horoszkópban,
pedig manapság ez oly menő,
nem hiszek a babonában
még akkor sem, ha kedvező.
Amíg szunnyad a Nap, a természet
titkon már a tavaszról álmodik,
még hosszan nyújtózik és remélhet,
majd holnapra a tél is távozik.
Miért?
Vasmadár szállt a felhők felett,
majd onnan lejjebb ereszkedett,
szárnya merev, nem csapkodott,
gyomrában a halál lakott...
Apám és a Nagyapám emlékére
Apám és a nagyapám,
már elmentek ők régen,
a kezüket megfognám,
de csillagok az égen.
Vénasszonyok nyara
Fapadosan üzemel a nyár,
potyautas minden napsugár,
vénasszonyok kint a padon,
startra vár a pletykaszezon.