Vadász Attila

Vadász Attila

Született: 1988. február 14.

Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szerelem

Állok előtted, s nem kívánom
nézésed, mely rajtam ül
vádlón, s én sandán kihányom
a bűnöm, mely bennem hegedül.

Tovább...

Gina

Gyönyörű vagy, mint szentkép a falon,
sugárzol szelíden, s én bénultan hagyom,
hogy átjárjon az érzés, amely durva, Gina,
melytől csak úgy nézlek lopva, Gina.

Tovább...

Múlik

Besüt a délutáni Nap
a résnyire hagyott konyhaajtón,
odakünn megáll a játszó idő,
kacsák rázzák tollukat az itatón,
macska ásít kitartóan,
a kutya is csak lomhán piheg,
a por alászáll, nem siet,
vénasszony hajlong zöldségek között...

Tovább...

53

Napok nélkül

Lépdelek a temető nyálkás,
avarral szórt útjain,
hallgatom a halottak szavát,
ahogy leereszkednek a lélek kútjain.

Tovább...

Soha sem voltál

Amíg itt voltál virágzott minden,
amikor elmentél magam sem hittem,
hogy ily látványosan szürkül be az ég,
s már csak azt várom, mikor jön a vég.

Tovább...

Az élet szélén

Odafönn vár valaki
észrevétlen, szép szelíden,
de én még maradok kicsit,
nem csalom meg, ki számol velem,
s közben kukázok, mint a kóbor kutyák,
hol egy kis lélek, hol egy kis cupák
után kuncsorgok,
hol szeretetben fürödnék...

Tovább...

A vers

Mi a vers? Csak annyi,
amennyi a sorokban nincs,
amit csak érzel, ha olvasol,
s közben feltöri a bilincs...

Tovább...

Alázat

Menekülök önmagamtól, ki voltam,
legyek inkább egyedül, mint holtan,
az élők között kirekesztve,
mert az egómmal tettem keresztbe
magamnak s annak, akit szeretek,
inkább leszek egyedül, mint veletek,
mert megvetem, mi árad belőlem,
a sok nyeglén odavetett "felőlem"...

Tovább...

64

Könnyű lenne

Könnyű lenne megdögleni és
hátat fordítani, ha jön a prés
a lelkemre, amit az élet
rám hagy, mint gyerek a kenyérvéget.

Tovább...

22

Múlt

Feneketlen bölcső a múlt,
elkísér mindenhová,
sok apró lámpást meggyújt,
átformál átlátszóvá.

Tovább...

Temetői csend

Elferdült sírkereszt,
omladozó földkupac,
elszáradt levél,
összeaszott kukac,
eldugott sír
idők ölén,
megfagyott krizantém kérdezi:
ő vagy én.

Tovább...

Spontán

Tiszteleg az élet előtt a holt,
perceink pörögnek, ilyen gyors
még sohasem volt
az elmúlás érzése,
mint egy titkos seb...

Tovább...

Elfogadásra váró vers

Írok, amíg bírok,
amíg még fájnak a kínok,
amíg csak a szívemmel vívok,
amíg száraz szemmel sírok,
amíg a szeretet vezérel,
amíg beérem kevéssel,
büszke, konok eszemmel,
szépre sóvárgó szemmel...

Tovább...

Férfi

Férfi vagyok, azt jól tudom,
magamnál alább nem adom.
Magamban hiszek, nem másban,
főleg nem lecsúszásban

Tovább...

Bedarál

Tétován ténfergek,
agyamat lény-férgek
emésztik, csócsálják,
bedarál az élet,
s csak állok mint sóbálvány,
megszűnt a messzeség,
kialudt a láng,
nincs már több veszteség...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom