Uzelman János
A madarakat nézem én,
teli velük a kék ég,
repülnek és dalolnak,
hallgatom a dalukat,
gyönyörködöm a dalukban.
Ma van Pünkösd ünnepe,
a Szentlélek eljövetele,
fogadására ünnepi misét celebrálunk,
ekkor született a keresztény egyházunk,
hála neked, mi Urunk.
Ma Pünkösdnek napja van,
ünnepli azt kicsi és nagy,
már kezdődik kora hajnalban,
és több napig is tart.
Éljenek a gyerekek,
egészségben, békességben,
ne tudják, a háború mily kegyetlen
és veszedelmes.
Én múltammal nem foglalkozom,
ami elmúlt, az már a múlt,
visszacsinálni nem tudom,
ha tudnám, nem akarom.
Taníts meg újra nevetni,
dalolva elindulni,
napsugárból nagyot harapni,
este békésen aludni.
Az ember a múltból nem tanul,
még mindig vív háborút,
egymásra a nagyok haragszanak,
de a halál nem köztük arat.
Édesanyám, sokat gondolok rád,
te voltál, ki a széltől is óvtál,
úgy vigyáztál rám,
nem vagy támaszom nekem már.
Egy nagy álmom nem teljesült nekem,
halász legyek a hullámzó tengeren,
kicsiny szigeten lakjak,
csónakba üljek minden nap,
és hálómmal halat fogjak.
Mi most szépen elballagtunk,
egy új úton elindultunk,
dolgoztunk vagy továbbtanultunk,
iskolánk, téged elhagyunk.
Nyár volt, talán Augusztus,
a Tisza ekkor csodálatos,
elindultunk, no nem autóval...
Húsvétkor Nyúlanyóka
vendégül lát egy teára,
de azért az nagyon bántja,
nem telik hímes tojásra.
Amikor én útra kelek,
nyakamban lóg a gitárom,
vállamon a hátizsákom,
és vidáman énekelek.
Furcsát álmodtam az éjjel,
vándorzenész voltam régen,
sok vásárban megfordultam,
hol meggyötört arcokat láttam,
a lantomat előkaptam.