Urbán Zsófia
Megérkezett Rókafeszt,
Rezső több éve teszi ezt.
Medve, bálna mindig ott van,
Megy a zene a rókalyukban.
Béka brekeg a nád alatt,
A gólya dalra fakadt.
Hegedűjét pengeti a hőscincér,
Nem más a medve, csupán csak a pincér.
Bár bátor volt, de buta is szegény,
Így lett híres a Föld kerekén.
Ablakon keresztül nézte a Napot,
Szeme az éhségtől ritkán kopogott.
Fakó lovam, paripám
A szélvészben vágtat,
Kedvem lenne félretolni
Az elkorhadt fákat.
Boróka, te drága,
Miért mész padlásra?
Itt, a kertben minden jó,
Piros alma, mogyoró,
Miért mész padlásra?
Utoljára iszunk huszonegy javára
Tisztelettel áll a
Pohár az asztalon,
Vigyázzunk hát arra,
Nehogy nagyot koccanjon.
Boldog karácsonyt kívánt a Kisegér
A fanyüvő úrnak.
Dolgozott ő keményen,
Élt ő szegényen,
Munkálkodott nagy serényen
A fanyüvő úr.
Petrezselymes úton
Haladt a fagyos hóban.
Ajkán szólt a hamis szólam,
Ahogy gondolkodott a múlton.
december 13
Hétfőn elhatároztam, hogy születésnapomra
Verset írok magamnak.
Úgy gondoltam magam, jó ír ez az unalomra,
És nem marad szavamnak.
Omikronra gondolván
Szomorú lett Mikulás.
Úgy gondolta ő tehát,
Nem megy már el világgá.
Zsömi cicám, kis aranyos,
Beleült a kádba.
Nézett rám nagy szemeivel,
A víz ne vesszen kárba.