Trombone
Egy szűkített akkord szeretnék lenni.
A belenyugvás előtti izgalom,
Mert inkább egy hátsó fali szívroham,
Mint hosszas, lábon kihordott fájdalom.
Milyen furcsa az élet,
Hogy születéskor
Mindenki örül,
Kivéve, aki a világra jön.
És minden elmúlik egyszer...
Csak egy "deja vu" lesz, mi néha visszajön...
Az apró dolgok teszik széppé a napot.
Megérezni reggel a kávéillatot,
forróval tusolni egy nehéz nap után,
elaludni a párna hideg oldalán.
Mozivászon II.
Mérnöknek tanulok "A számolás jogán",
S "Mielőtt megismertelek" titeket, naivan hittem,
(Mint egy "Csinibaba")
Az igazságos elszámoltatásban...
Nem mondtam még el...
Nem mondtam még el
Senkinek sem
Azt, hogy én időnként írok.
Hogy néha álmosan fent maradok
Hosszú éjszakán.
Egy szó, amely megtöri a csendet,
Pár dal, ami úgy kell, mint a só,
Egy kéz, ami akkor kap el éppen,
Amikor már csak zuhanni volna jó.
Tőlem... Neked
Karácsonykor én csakis azt kívánom,
Hogy legyen szeretet, béke,
Ezen a világon.
Bárcsak az lehetne, mint gyerekként,
És álmodoznánk úgy, mint rég,
Elhinnénk, hogy a világ jó és szép.
Szeretni való, törékeny szőrpamacs,
Kinek bundájához hatalmas szív tapad...
Aranykékben
Magyarország drága, kedves, szép hazám,
Vele osztozom örömén és bánatán.
Szeretem a legutolsó fűszálig,
Egész a jégbe zárt, távoli határig.
A halból lett rántott hús
Egy csalis horog megakadt a torkodon,
Én kiszedném, de ez már nem változtat a sorsodon.
Mondd, hová lett a káprázatos Medencéd,
S miért hagytad, hogy kifosszák a meseszép szelencéd?